A pápa katekézise az év első általános kihallgatásán

Az év első általános kihallgatása még a karácsonyi ünnepkörben zajlik, olyan légkörben, amely a Megváltó születése feletti örömre hív – mondta katekézisében a Szentatya. Világra jöttével Jézus bőségesen szétosztotta az emberek között a jóság, az irgalmasság és a szeretet ajándékait. János apostol, minden idők embereinek érzéseit tolmácsolva első levelében így ír: „Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak.” Aki megáll, hogy elmélkedjen a jászolban védtelenül fekvő Isten Fia előtt, azt eltölti a meglepetés érzése, látván ezt az emberileg felfoghatatlan eseményt. Szűz Mária példáját követve csodálattal és önmaga alázatos Istenre hagyatkozásával szemléli a jászolban fekvő Jézust. Máriát Isten ugyanis éppen alázata miatt választotta ki a Megváltó Anyjává. A betlehemi Gyermekben minden ember felfedezi, hogy Isten ellenszolgáltatás nélkül szereti őt. Karácsony fényében mindannyiunk számára megnyilvánul Isten végtelen jósága. Jézusban a mennyei Atya új kapcsolatot hozott létre az emberekkel, „magában a Fiúban váltunk fiaivá, gyermekeivé”. Ezekben a napokban Szent János evangéliuma, szavainak gazdagságával és mélységével, éppen arra szólít fel bennünket, hogy erről a valóságról elmélkedjünk.

Az Úr kedvelt apostola hangsúlyozza, hogy mi „valóban Isten fiai vagyunk”. Valóban ahhoz a családhoz tartozunk, amelyben Isten az Atya, hogy Jézus, Egyszülött Fia sátrat vert közöttünk, hogy minden népet egyetlen családban, egyetlen népben gyűjtsön egybe. Eljött, hogy kinyilatkoztassa számunkra az Atya valódi arcát, és közelebb hozza számunkra és a föld számára a mennyei valóságot. Szent János megjegyzi: „A szeretet ebben mutatkozik meg: nem mi szerettük Istent, hanem ő szeretett minket.” Karácsonykor az egész világon visszhangzik az egyszerű és megrendítő hír: „Isten szeret bennünket.” „Szeressük tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket” – írja az evangélista. Ez a titok ránk van most már bízva, mivel megtapasztalván az isteni szeretetet, a mennyeiek felé törekedve élünk. Mindenekelőtt Isten országát és igazságosságát keressük, annak biztos tudatában, hogy ezen felül minden mást megkapunk, amire szükségünk van. A karácsonyi időszak hozzásegít bennünket ahhoz, hogy növekedjünk ennek tudatában.

Karácsony öröme nem feledtetheti azonban velünk a rossz misztériumát, a mysterium iniquitatis jelenségét. A sötétség hatalma megkísérli elhomályosítani az isteni fény ragyogását. János, evangéliuma előszavában, amelyet ezekben a napokban többször is felolvastunk, így ír: „A világosság a sötétségben volt, de a sötétség nem fogta föl.” Ez Krisztus elutasításának drámája, amely csakúgy, mint a múltban, ma is sokféle formában megnyilvánul. Talán még alattomosabbak és veszélyesebbek korunkban Isten elutasításának formái: kezdve a határozott elutasítástól a közönyig, a tudomány mindenhatóságát hirdető ateizmustól a modernizált, vagy még inkább posztmodernizált Jézus bemutatásáig. Olyan Jézust állítanak az emberek elé, aki pusztán a „bölcsesség mestere”, akit megfosztanak isteni mivoltától. Van olyan fajta Jézus-ábrázolás is, amely inkább hasonlít egy mesefigurához.

Jézus azonban, aki igaz Isten és igaz Ember, fáradhatatlanul továbbra is felkínálja evangéliumát mindenki számára, tudatában annak, hogy ellentmondás jele, azért, hogy „megnyilvánuljon sok szív érzése”, mint ahogy ezt az agg Simeon megjövendölte Lukács evangéliumában. Valójában csak a jászolban fekvő Gyermek birtokolja az élet valódi titkát. Ezért kéri, hogy fogadjuk be, hogy készítsünk helyet számára közöttünk, otthonainkban, városainkban. Értelmünk és szívünk visszhangozza János előszavának tanítását: „azoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek”. Jézussal szemben nem maradhatunk közömbösek, nekünk is szüntelenül állást kell foglalnunk vele kapcsolatban – mondta katekézisében XVI. Benedek pápa. Mi lesz tehát válaszunk? Milyen magatartással fogadjuk őt be? Segítségünkre jön a pásztorok egyszerűsége és a napkeleti bölcsek keresése, akik a csillag révén fürkészik ki Isten jeleit. Példát mutat számunkra Mária szelíd engedelmessége és József bölcs óvatossága. A kereszténység történelmének több mint 2000 éve tele van olyan férfiak és nők, fiatalok és felnőttek, gyermekek és idősek példájával, akik hittek karácsony misztériumában, akik tárt karokkal befogadták Emmánuelt, és életükkel a fény és a remény világítótornyaivá lettek. A szeretet, amelyet Jézus betlehemi születésével elhozott a világba, összeköti mindazokkal, akik befogadják őt és tartósan barátaivá, testvérévé válnak. Keresztes Szent János állítja: „Isten, amikor Fiát nekünk adta, Benne egyszer és mindenkorra mindent közölt számunkra.”

Az újév elején újítsuk meg elkötelezettségünket, hogy megnyitjuk Krisztusnak értelmünket és szívünket, őszintén megmutatjuk, hogy igaz barátjaként akarunk élni. Ezáltal együttműködünk vele üdvösségtervében, és tanúivá válunk annak az örömnek, amelyet Jézus ajándékoz nekünk, hogy azt bőségesen árasszuk szét magunk körül. Mária segítsen bennünket ahhoz, hogy megnyissuk szívünket Emmánuelnek, a velünk lévő Istennek, aki magára vette törékeny testünket, hogy osztozzon velünk földi életünk fáradságos zarándokútjában.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír