A pápa katekézise hamvazószerdán

Másfél évszázaddal ezelőtt már Boldog IX. Piusz pápa is küzdött a szekularizáció ellen. A keresztény értékek eróziójának korában a nagyböjt mint az elmélkedés, az ima és az anyagi javaktól való tartózkodás ideje, segíti a híveket, hogy ismét rátaláljanak az Istenbe vetett bizalom és a szegények megsegítésének örömére. A húsvétot megelőző 40 nap a belső megújulás időszaka, amelyben ismét felfedezzük a keresztségben kapott hitünket. Arra késztet, hogy a kiengesztelődés szentségéhez járuljunk, az isteni irgalmasságnak ajánlva megtérésünket.

Az ősegyházban a nagyböjt volt az a kiváltságos időszak, amikor a katekumeneket felkészítették a keresztség és az Eucharisztia szentségére, amelyeket húsvét vigíliáján ünnepeltek. Az előkészülethez csatlakoztak a már megkereszteltek, megújítva szeretetközösségüket Krisztussal, húsvét örömteli ünneplésében. Nagyböjt ma is arra emlékeztet, hogy kereszténynek lenni soha nem befejezett történet, hanem újból és újból kereszténnyé kell válnunk.

A nagyböjti időszak két vezérszava, a megtérés és a bűnbánat ma különösen élesen visszhangzik, amikor az anyagi gazdagság reklámozása mélyen áthatja a modern társadalmat. Amikor korunk embere az Istentől való teljes függetlenségét hirdeti, lényegében saját maga rabszolgájává válik, és gyakran sivár magányba süllyed. A megtérésre való felszólítás azt jelenti, hogy visszatérünk a gyöngéd és irgalmas Atya ölelésébe, hogy fogadott gyermekeiként rábízzuk magunkat, újjászületve szeretetében.

A hamvazkodás szertartását végző pap a következőket mondja: „Emlékezzél ember, porból vagy és porrá leszel!” vagy megismétli Jézus buzdítását: „Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében!” Mindkettő az emberi lét igazságára emlékeztet: korlátokkal rendelkező teremtmények vagyunk, bűnösök, akiknek mindig szükségük van bűnbánatra és megtérésre. Az egyház szüntelenül ismétli, hogy a megtérés mindenekelőtt kegyelem, olyan ajándék, amely megnyitja szívünket Isten végtelen jósága előtt.

A megtérés azzal jár, hogy Jézust követjük alázatosan. Amikor a sikerre, a hírnévre, kényelemre való törekvés teljesen kisajátítja életünket, egészen odáig, hogy kizárjuk Istent, az valóban a boldogsághoz vezet-e? – tette fel a kérdést a pápa. A tapasztalat azt mutatja, hogy az anyagi igények kielégítése nem hozza meg a boldogságot. Az egyetlen öröm, amely eltölti az emberi szívet, Istentől jön. Sem a mindennapi aggodalmak, sem az élet nehézségei nem képesek kioltani azt az örömet, amely az Istennel való barátságból születik.

A gazdagság délibábja által lángra lobbantott kapzsiság ellenszere a javak másokkal való megosztása, önmagunk odaajándékozása szükséget szenvedő testvéreinknek. Ha az alamizsnálkodást mély hittel gyakoroljuk, jobban megvalósítjuk keresztény hivatásunkat – utalt a pápa nagyböjti üzenetének egyik tanítására. Amikor ugyanis a keresztények ingyenesen felajánlják önmagukat mások szolgálatára, arról tanúskodnak, hogy nem az anyagi gazdagság, hanem a szeretet irányítja a lét törvényeit.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: CPP