A pápa megöleli a leprást

Ferenc pápa Cagliari városában, a Bonaria-kegyhelyen találkozik Antonio Aste leprás beteggel, aki alig várja, hogy megöleljék egymást. Szent Ferenc híres gesztusának megismétlése minden bizonnyal mindkettőjük számára nagyon megindító lesz.

„Leprás vagyok, de vasárnap szabad emberré válok. Hogy az ember megértse, mit jelent ez a szabadulás, ahhoz meg kell érteni, mit jelent a végletes magány fájdalma. Megértette ezt Cagliari érseke, Arrigo Miglio is. Amikor találkoztam vele, kezébe vette a kezemet, és el sem engedte húsz percent keresztül” – mondta az Avvenire újságírójának, aki meglátogatta őt Cagliariban, a leprás betegek Szentháromság-kórházában. 

Antonio 1950-ben került kórházba. Kezdetben kijárt a városba, de nem mert közeledni senkihez, mert félt, hogy megszólják, ezért végül egyáltalán nem ment ki az utcára. Fiatalon kapta el a betegséget, nem tudja, hogyan. Erős fiatalember volt, bányákban és hajókon dolgozott, de immár hatvan éve él bezárva.

Az onkológiai intézet káplánja, Efisio Spettu évtizedeken keresztül segített enyhíteni a betegek szenvedését, és mindig hívta Cagliari papjait, hogy tartsanak misét a Hansen-betegségben szenvedők kórházában. Őt is megtanította imádkozni. Csendes imára tanította, annak az embernek az imádságára, aki el van zárva a külvilágtól, aki úgy él, mint egy halálraítélt, akit mindenki megbélyegez.

A kezdeti haragot felváltotta benne a csendes imádság: „Már nem haragszom arra, aki nem fogta meg a kezemet. Jobban fáj, amikor látom azt a sok fiatalt, akik erőszakos cselekedet által veszítik el életüket, szabadságukat. Tényleg nem tudják, mit cselekszenek… Sokat imádkoztam ez alatt a hatvan év alatt, és imádkozom ma is, hogy a betegség ne döntse romba mások életét. És különösen imádkozom mindazokért, akik nem értik meg ezt a helyzetet” – vallotta meg a pápának írt levelében.

A Hansen-betegség, vagyis a lepra miatt Antonio Aste elveszítette a látását. Októberben lesz 90 éves, de testében erős, és a pápa látogatása még nagyobb erőt ad neki. „Amikor hallottam őt beszélni, arra gondoltam, hogy képes megérteni, képes megölelni a kirekesztetteket. Osztozom vele abban, hogy nemet mond a háborúra: évek óta elmélkedem, azt kérdezgetem magamtól, vajon az emberek miért fegyverekre költik a pénzt ahelyett, hogy ilyen betegségek gyógymódjait dolgoznák ki, mint az enyém. Nem tudják, miről mondanak le ezzel. A pápa megérti, és amikor megölelem, ezt mondom majd neki: ma szabad ember lettem, elhatároztam, hogy kilépek innen és megmutatom, milyen vagyok.”

Magyar Kurír

(tzs)