A pápa Róma híveit várja reggeli szentmiséire

Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke felkeresi a római egyházmegye plébánosait, tájékoztatja őket a jelentkezés módjáról. A szentmiséken 25 főből álló plébániai csoportok vehetnek részt. Lombardi elmagyarázta, hogy mivel a pápa nem tudja személyesen végiglátogatni a római plébániákat, a plébánosok és a hívek a Szent Márta-házban találkozhatnak Róma püspökével.

A Vatikáni Rádió olasz munkatársa a reggeli pápai szentmisékről beszélgetett beszélgetett Stefania Falasca újságíróval, akit régi barátság fűz Jorge Mario Bergoglióhoz.

Immár kilenc, tíz hónap telt el pápasága megkezdése óta, és mostanra nyilvánvalóan kitűnt, hogy ezeket a reggeli szentmiséket nagyon várják az emberek, napi hitéletük részévé vált. Véleményem szerint e szentmisék fontosságát – amely pápaságának újdonsága is - három pontban foglalhatjuk össze. Az első, amit az Evangelii gaudiumban is leszögez, Isten szavának hirdetése. A második, hogy magának a reformnak a szívét alkotják, amelyet a pápa éppen véghez visz. A harmadik pedig hogy példaértékűek, nemcsak pápai tanítását, hanem egész egyházképét tükrözik, amelyet elénk tár.

Mennyire fontosak a pápának mint lelkipásztornak a szentmisék az emberekkel, Isten népével? Vagy úgy is kérdezhetnénk, mennyire voltak fontosak még mielőtt megválasztották volna pápává?

Ez papi mivoltának szerves részét alkotja. Bergoglio mindig nagy hangsúlyt fektetett a homíliák kidolgozására, ennek jelentőségét mostani apostoli buzdításában is elmagyarázta. Ez az a pillanat, amikor szemtől szembe áll Isten szavával, hagyva, hogy megvilágosítsa őt. A reggeli szentmiséit mindig ez a felkészülés, a lelki ráhangolódás előzi meg. Hogy miért? Mert – ahogy ő mondja - az Egyház azért létezik, hogy hirdessen, hogy Jegyese hangja legyen. Isten szavát pedig a hangon túl az életünkkel hirdetjük. Olyannyira, hogy Bergoglio számára az a pap, aki nem készül föl a szentbeszédére, tisztességtelen; felelőtlen a kapott ajándékok iránt. Amikor beszéltem vele az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás megjelenésekor, megkérdeztem tőle, melyek számára a fontos részek – az elsőn túl, ami az igehirdetésről szól. Azt válaszolta, hogy a legfontosabb a központi rész, amelyet a homíliának szentelt.

A vatikáni alkalmazottak után most a római hívek is részt vehetnek a Szent Márta-házban a szentmiséken. Ebben is konkrétan megmutatkozik az a kettős egység: „püspök és nép”, amellyel Ferenc először bemutatkozott március 13-án…

Természetesen. Ez létkérdés számára, a reggeli Eucharisztia ünneplése: ez a hétköznapiság, ez a családi dimenzió… mert a mindennapokban megélt hit segíti a hitet. Ezek a homíliák az olvasmányokból merítkeznek, a Szentírás szakaszainak fénye tagolja őket, hogy így megnyíljanak az Egyház zarándokútja előtt, amelyet az az emberi történelemben végbe visz, éppen a zsinat szándékai szerint. Ebben Ferenc pápa a zsinatot ülteti át a gyakorlatba. Előbb munkatársaival kezdte, vagyis a vatikáni személyekkel, de mivel Róma püspöke, ezért Isten szavát és a napi szentmiséket megnyitja a város hívei előtt.

Éppen ma kaptam tőle egy ajándékot, amit küldött nekem: Bernanos regényeit – akit egyébként a Evangelii gaudiumban is idéz. Ez a tény ebben a összefüggésben különös jelentőséget ölt. Bernanos a legelhagyatottabb vidéki plébániákon keresztül elvitte az Egyházba azoknak a millióknak a kiáltását, akik nem mindig találtak volna segítő kézre, vigasztaló szóra abban a pusztaságban, amiben tengették életüket. Azt hiszem, hogy ez a nyitás a római plébániák felé és a hívek felé ezt is jelenti Bergoglio számára – mondta a Vatikáni Rádiónak Stefania Falasca újságíró, a Szentatya régi barátja.

Magyar Kurír
(tzs)