A pápa szentmisét tartott Efezusban

A Mária háza előtti kis téren fehér sátrat állítottak fel, hogy a pápát ne érje a tűző napsütés. A szentmisén jelen volt Izmir érseke, Ruggero Franceschini is, aki kifejezte köszönetét a pápának, amiért „összegyűjtött egymástól annyira különböző embereket, hogy jobb jövőt építsenek, olyan korban, amelyben a világ mély megosztottságban, és számos konfliktus között él”. A pápa öleléssel viszonozta az érsek köszöntését, és egy kelyhet ajándékozott neki, amit a megjelentek tapssal fogadtak.

A pápa homíliájában kiemelte, hogy a szentmisével az Urat dicsérik Mária Istenszülőségéért, azért a titokért, amelyet 431-ben ugyanitt az egyetemes zsinat ünnepélyesen elismert és kihirdetett. A Szentatya megköszönte a kb. 500 meghívott vendégnek jelenlétüket, a tanúságtételüket és szolgálatukat az „Egyház iránt ezen az áldott földön, ahol kezdetben a keresztény közösség oly erős fejlődésnek indult”.

A pápa nemcsak saját, hanem az „egész egyház szeretetéről” biztosította az Izmirből, Mersinből, Iszkenderumból és Antakiából, valamint a világ minden tájáról érkezett híveket, és azokat is, akik személyesen nem, csak lélekben lehettek velük. Az első olvasmányra utalva XVI. Benedek megjegyezte: „a szöveg tartalmazza azt a kifejezést, amelyet apostoli utam mottójául választottam: 'Õ, Krisztus, a mi békességünk.'” (Ef 2,14). Pál szerint – hangsúlyozta a pápa – Krisztusban mindenki meghívást kapott, hogy tökéletesen részesüljön az üdvözülés titkában, és, tette hozzá, az Egyház arra hivatott, hogy ne csak előrejelezze, hanem hathatós eszköze és jele is legyen az egységnek.