A pápa tanítása Liguori Szent Alfonzról

Liguori Alfonz 1696-ban született egy nápolyi nemesi családban. Intellektuális képességei hamar megmutatkoztak, 16 évesen diplomát szerzett polgár- és kánonjogból; ügyvédként tevékenykedett, hatalmas sikerrel. Nyolc éven át minden pert megnyert, Nápoly legsikeresebb jogásza lett. Ám Alfonz lelke mélyén Istenre szomjazott és a tökéletességre vágyott – hangzott el A Szentatya katekézisében. A korrupció és az igazságtalanságok láttán Alfonz 1723-ban elhagyta mesterségét és elhatározta, hogy pap lesz. Tanítói a Szentírás, az egyháztörténelem és a misztika tanulmányozására ösztönözték.

1726-ban szentelték pappá, s belépett egy világi papokból álló missziós társulatba. Evangelizáló és hitoktatói szolgálatba kezdett a nápolyi társadalom legszegényebbjeiért, akik között gyakran bűncselekményekkel vádolt és rossz szokásokat követő emberekkel találkozott. Imádkozni tanította és arra buzdította őket, hogy jobbá tegyék életüket. E tevékenységével komoly eredményeket ért el: Nápoly szegénynegyedeiben egyre több olyan csoport formálódott, amelyek tagjai esténként imára és Isten igéjének meghallgatására gyűltek össze. Ezek az összejövetelek az erkölcsi nevelés és a szegények közti kölcsönös segítségnyújtás valódi forrásaivá váltak – mondta Szent Alfonzról szóló tanításában XVI. Benedek.

Alfonz munkássága annak ellenére, hogy korában eltérő társadalmi és vallási viszonyok uralkodtak, ma is példát mutat számunkra – hangsúlyozta a pápa. A missziós tevékenység modellje, amelyből az új evangelizáció idején is meríthetünk egy szolidárisabb, testvériesebb és igazságosabb emberi együttélés megvalósulásáért.

Liguori Alfonz 35 éves korában a pogány népek evangelizálása érdekében arra készült, hogy útnak indul. Azonban a Nápolyi Királyság térségén élő egyszerű emberekkel való találkozását követően, amelynek alkalmával látta vallási tudatlanságukat és elhagyatottságukat, úgy döntött, hogy nekik szenteli további szolgálatát: 1732-ben megalapította a redemptoristák, a Megváltóról nevezett missziós papok társulatát, melynek tagjai missziós tevékenységbe kezdtek. A legkisebb falvakba is eljutottak, a megtérésre és a keresztény élet melletti kitartásra buzdítva az embereket elsősorban az ima által. A rend ezt követően az egész világon elterjedt, máig folytatva az evangelizációra irányuló küldetésüket – mondta a Szentatya.

1762-ben Alfonzot püspökké szentelték, 1775-ben azonban súlyos betegsége miatt elhagyta főpásztori tevékenységét. 1787-ben halt meg. VI. Piusz pápa haláláról értesülve ezt mondta: „szent ember volt”. 1839-ben avatták szentté, 1871-ben pedig egyházdoktornak nyilvánították.

Szent Alfonz korában az erkölcsi élet túlságosan szigorú elképzelése uralkodott a janzenizmus elterjedése miatt, amely ahelyett, hogy táplálta volna az emberekben az Isten kegyelmében való reményt és bizalmat, csak növelte félelmüket. Szigorú, haragvó Isten képét állította eléjük, amely messze távol állt a Jézus által kinyilatkoztatott Istentől. Szent Alfonz Erkölcsteológia című művében kiegyensúlyozott és meggyőző képet ad a szívünkbe vésett, Krisztus által kinyilatkoztatott és az egyház által értelmezett isteni törvényekről, továbbá a lelkiismeret és az emberi szabadság kérdéséről. Fáradhatatlanul hirdette, hogy a papok Isten végtelen kegyelmének látható jelei, az Úré, aki megbocsát és megvilágosítja a bűnös ember elméjét és szívét, hogy megtérjen és életmódot változtasson – hangsúlyozta XVI. Benedek.

Szent Alfonz műveit egyszerű nyelvezet jellemzi, elsősorban a nép neveléséről szólnak. Írásaiban sokszor kiemeli az ima szükségességét, amely megadja a lehetőséget az isteni kegyelemre való megnyílásra, hogy nap mint nap teljesíteni tudjuk Isten akaratát, és a megszentelődés útján járjunk. Innen származik híres mondása: „Aki imádkozik, az üdvözül”. Az imádságon kívül az Oltáriszentség imádásra hívta fel műveiben a figyelmet; arra tanítva, hogy Előtte elmondhatjuk bánatunkat, vágyainkat. Szent Alfonz lelkisége Krisztusra és evangéliumára összpontosít – mutatott rá a pápa. Nagy tisztelője Máriának, akinek az üdvösségtörténetben betöltött szerepéről elmélkedik.

Liguori Szent Alfonz, akár Szalézi Szent Ferenc, azt tanítja, hogy az életszentség minden keresztény számára elérhető. Adjunk hálát Istennek, hogy mindig és mindenkor olyan embereket állít elénk, akik az életszentségről adnak példát. Arra hív minket, hogy növekedjünk hitünkben, szeretettel és örömmel éljük keresztényként mindennapjainkat, az életszentség útján haladva, amely Istenhez és a valódi boldogsághoz vezet – hangzott el XVI. Benedek pápa március 30-i általános kihallgatáson mondott katekézisében.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír