A pápa üzenete minden fiatalnak: nem a szakadék, hanem az ígéret földje felé tartunk

És mondta ezt azoknak is, akik nem voltak ott Madridban. Sőt, másoknak is: „azoknak, akik soha nem mennének be egy templomba, akik nem is tudják,  mit keresnek az életben, akik a szombat esték őrült kavargásában hívják ki maguk ellen a sorsot, akik egyedül vannak, akik már most cinikusak, és akik önelégülten azt hiszik, egyedül is boldogulnak” – írja Marina Corradi az Avvenirében.

Elképzeli, milyen jó lenne, ha elmondhatnánk ezt a néhány szót az éjszakai lokálokban, ahol italozással és tudatmódosító szerekkel kerülnek önkívületi állapotba; a nagyvárosok peremterületein, ahol a fiatalokban felgyűlik a kirekesztettek bármikor kirobbanni kész haragja; a hanyatló nyugati társadalomban kétségekkel küzdő, jólétben élő fiataloknak.

Talán elveszik ez a szó a nagy hangzavarban, de ha valaki mégis meghallja, egészen különös üzenet szól hozzá. Micsoda radikális különbség egy cél felé tartani, ahol várnak és szeretnek minket! Mennyire más egy kikötő felé tartani – még ha fáradságos úton is -, mint a saját akaratunkat és ösztöneinket követve járkálni a világban, a horoszkópban bízva és a sorstól rettegve.

A véletlen szülöttei helyett Isten gyermekeiként élni egy teljesen más élet: másképp nyitjuk ki a szemünket reggel, másként szeretünk és másként öregszünk meg, másként nézünk a többiekre. Más a fájdalom és a halál is. Boldog fordulat ez: nem kromoszómák véletlenszerű talákozása, nem csupán öregedő test vagyunk, a végtelen árvái, ahogyan a jelen idő folyamatosan zengő kórusa suttogja észrevételnül a fülünkbe. A szerző hangsúlyozza: «Mielőtt azt mondanánk gyermekeinknek, hogy legyenek becsületesek és jók, legyünk képesek arra, hogy átadjuk nekik ezt a bizonyosságot: nem a véletlen szülöttei vagyunk, hanem  ahogy a Szentírás mondja: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek”. Nem a semmi vagyunk, hanem olyan emberek, akik meghívást kaptak Krisztusban, akikre várnak.»

Magyar Kurír

(tzs)