A pápa újévi szentmiséjében békére szólított fel

Vatikán: Az új esztendő első napjának délelőttjén II. János Pál pápa a Szent Péter-bazilikában ünnepélyes szentmise keretében felolvasta Béke-világnapi üzenetét.
„Áldjon meg téged az Úr, és oltalmazzon… Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked dicsőséget”(Szám 6,24.26) – kezdte beszédét a szentatya, az ároni áldás szavait idézve, Mózes IV. könyvéből. Ez az áldás, amelyet az Ószövetségben a papok a választott népre adtak a nagy vallási ünnepeken. A vallásos közösség ma újra hallja ezt az áldást, miközben arra kéri az Urat, hogy áldja meg ezt az éppen most elkezdődött új esztendőt.
„Áldjon meg téged az Úr, és oltalmazzon!” Azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amelyek felforgatják a világot, teljesen világosan megmutatkozik, hogy egyedül Isten az, aki képes megérinteni az emberi lélek legmélyét; egyedül az Õ békéje képes újra reményt adni az emberiségnek. Arra van szükség, hogy Õ fordítsa felénk újra az arcát, megáldjon, oltalmazzon és nekünk adja békéjét. Ezért aztán semmi mással nem kezdhetnénk alkalmasabban ezt az új esztendőt, mint azzal, hogy ezt az értékes ajándékot kérjük tőle. Tesszük ezt Mária közbenjárására, aki anyja annak, a Béke fejedelme.
A pápa köszöntötte az ünnepi szentmisén jelenlévő diplomatákat, valamint a szentszéki államtitkárság, a különböző kongregációk és a Római Kúria felelős tisztségviselőit. Kiemelte, hogy mindannyiunk közös kívánsága az, hogy elkötelezetten tevékenykedjenek a népek békés egymás mellett élésének előmozdításán a Béke-világnapja üzenetének sorai értelmében. Az ez évi üzenet újra felidézi XXIII. János pápa Pacem in Terris kezdetű enciklikáját, megjelenésének 40. évfordulója alkalmából. Ez a hitelt érdemlő és történelmi dokumentum máig „állandó feladatot, elkötelezettséget” jelent minden hívő és minden jóakaratú ember számára feszültségekkel terhes, de annyi pozitív várakozással élő korunkban.
A szentatya emlékeztetett rá: amikor a Pacem in Terris megszületett, fenyegető viharfelhők gyülekeztek a világtörténelem látóhatárán és az emberiséget az atomháború rémálma nyomasztotta. „Nagyrabecsült elődöm, akivel kapcsolatban engem ért az az öröm, hogy a boldogok sorába iktathattam, nem engedett az elbátortalanodás kísértésének. Ellenkezőleg: a bizalmat határozottan Istenbe vetette, valamint az emberi szív képességébe, rámutatva az igazság, az igazságosság, a szeretet és a szabadság erejére, mint arra a négy tartóoszlopra, amelyre a tartós béke ráépülhet. Az ő tanítása mindmáig időszerű maradt. Ma éppen úgy, mint akkor, súlyos és ismétlődő, a népek boldog és szolidáris együttélése ellen elkövetett merényletek ellenére, a béke lehetséges és szükséges ajándék. Sőt: a béke a legértékesebb jó, amit kérhetünk Istentől, és amit minden erőnkkel létre kell hoznunk; konkrét gesztusokkal kell kifejeznie azt minden jóakaratú férfinak és nőnek.”
A pápa az éppen felolvasott evangéliumi szakaszt elemezve hangsúlyozta: a szöveg Betlehembe vezet bennünket, ahol a pásztorok összegyűltek, hogy karácsony éjjelén imádják a Kisdedet (Lk 2,16). „Hogyan is ne vetnénk most egy aggodalommal és fájdalommal teli pillantást arra a szent helyre, ahol Jézus született! Betlehem! Szent föld! A drámai és mindegyre elhúzódó feszültség, amely ezt a közel-keleti térséget sújtja, mind sürgetőbbé teszi, hogy pozitív megoldást találjanak arra a testvérgyilkos és esztelen konfliktusra, amely már túlságosan hosszú ideje vérrel szennyezi be ezt a földet. Ehhez mindazoknak az együttműködésére szükség van, akik hisznek Istenben, akik meg vannak győződve arról, hogy a hiteles vallásosság semmiképpen sem egyeztethető össze az egyének és népek közötti ellenségeskedéssel, sokkal inkább arra ösztönzi őket, hogy közösen építsenek egy békés világot. Szeretnénk nyomatékosan emlékeztetni a mai Béke-világnapi üzenetben: ’A vallásosságnak eleven szerepe van abban, hogy olyan cselekedetekre ösztönözzön, amelyek elősegítik a békét és annak feltételeinek megvalósulását.’ Ehhez én még azt is hozzátettem, hogy ’ebbéli szerepét annak mértékében gyakorolhatja hatékonyan, amilyen mértékben figyel arra, ami leginkább sajátos lényegéhez tartozik: az Isten felé való nyitottságra, az egyetemes testvériség tanítására, valamint a közös felelősség, a szolidaritás kultúrája iránti elkötelezettségre” (Békeüzenet 9.).
A szentatya meghívta a hívő embereket, hogy imádkozzanak arra a szándékra, hogy a politikusok a konfliktus megoldására békés eszközöket keressenek. Ezek után a drámai szavak után a pápa Szűz Máriáról kezdett beszélni: „Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született és ő alávetette magát a törvénynek, hogy az Isten fiaivá lehessünk” (Gal 4,4-5). Az idők teljességében, emlékeztet bennünket Szent Pál, Isten üdvözítőt küldött nekünk, aki asszonytól született. „Az új esztendő ezért egy asszonynak a jegyében kezdődik: egy anyának az égisze alatt: aki Mária. A szentévi nagy jubileum alkalmas meghosszabbításaként, melynek még máig sem halt el a visszhangja, elmúlt év októberétől meghirdettem a Rózsafüzér évét” – mondta a pápa. „Miután nyomatékosan felhívtam a figyelmet Krisztusra, mint a világ egyedüli üdvözítőjére, azt kívántam, hogy ez az év Mária különleges jelenlétének jegyében teljék. Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelemben azt írtam: ’A szentolvasó olyan imádság, amely természeténél fogva a békére irányul. Egyszerűen annál a ténynél fogva, hogy Krisztust szemléli, aki a Béke fejedelme, és az efezusiakhoz írt levél tanulsága szerint (2,14) a ’mi békénk.’ Aki hasonul Krisztushoz – és a Rózsafüzér éppen ezt segíti elő –, az megtanulja a béke titkát, és azt életprogramjává teszi. Mária segítsen bennünket Jézus arcát felfedezni, aki a Béke fejedelme. Õ oltalmazzon és kísérjen el bennünket ezen új évben: adja meg nekünk és az egész világnak a béke olyannyira vágyott ajándékát. Így legyen!” – fejezte be ünnepi felolvasását a szentatya. VR/MK