A pápa a vallások és a kultúrák közötti párbeszéd elkötelezettje

„A pápának az iszlámmal kapcsolatos állásfoglalását egyértelműen a Nostra Aetate zsinati nyilatkozat következő szavai fejezik ki:

»Az egyház megbecsüléssel tekint a muszlimokra is, akik az egy, élő és önmagában létező, irgalmas és mindenható Istent imádják, ki a mennynek és a földnek Teremtője, ki szólt az emberekhez, s kinek még rejtett határozatait is teljes szívből engedelmeskedve akarják követni, miként Ábrahám – kinek hitére az iszlám hit szívesen hivatkozik – engedelmeskedett Istennek. Jézus istenségét ugyan nem ismerik el, de prófétaként tisztelik, szűz anyjaként becsülik Máriát, s olykor áhítattal segítségül hívják. Várják az ítélet napját, amikor Isten minden embert föltámaszt és megfizet mindenkinek. Ezért értékelik az erkölcsi életet és Istent leginkább imádsággal, alamizsnával és böjtöléssel tisztelik.«

Hasonlóképpen egyértelmű, hogy a pápa a vallások és a kultúrák közötti párbeszéd elkötelezettje. 2005. augusztus 20-án, néhány muzulmán közösség képviselőivel találkozva Kölnben a pápa azt mondta, hogy a párbeszéd a keresztények és a muzulmánok között 'nem korlátozódhat egy-egy időszakra', majd hozzáfűzte: 'A múlt tanulsága szolgáljon arra, hogy ne kövessük el újból ugyanazokat a tévedéseket. Mi keressük a kiengesztelődés útjait, és meg akarjuk tanulni egymás identitásának tiszteletét.'

A pápának egyáltalán nem volt az a szándéka, hogy saját véleményének tekintse II. Manuel Palaeologos bizánci császár Regensburgban idézett szavait. Egyszerűen csak alkalmul használta fel arra, hogy tudományos összefüggésben – amint az a szöveg hiánytalan és alapos olvasatából kiderül – néhány megfontolást tegyen a vallás és az erőszak kapcsolatáról általában, azzal a végkövetkeztetéssel, hogy nyíltan és teljes mértékben visszautasítandó a bármely részről érkező erőszak vallásos motivációja. Érdemes e tekintetben emlékeztetni arra, amit maga XVI. Benedek pápa nemrég leszögezett abban az üzenetben, amelyet az elődje, II. János Pál által összehívott, 1986 októberében tartott Assisi béketalálkozó XX. évfordulójára írt: »… az erőszak megnyilvánulásait nem lehet a vallásnak tulajdonítani, hanem azoknak a kulturális korlátoknak, amelyekben azt megélik és kifejlődik az időben… Ténylegesen minden nagy vallási hagyományban megjelenik a bensőséges kötelék tanúsága az Istennel való kapcsolat és a szeretet etikája között.«

A Szentatya ennél fogva rendkívül fájlalja, hogy beszédének egyes részei megsértették a muzulmán hívek érzékenységét és hogy oly módon értelmezték azokat, amelyek nem felelnek meg teljesen az ő szándékainak. Másfelől a pápa a muzulmán hívők buzgó vallásosságát látva figyelmeztette az elvilágiasodott nyugati kultúrát, hogy kerülje el 'Isten megvetését és a cinizmust, amely a szent dolgok kigúnyolását szabadság jognak tekinti'.

A pápa ismételten hangsúlyozza, hogy tiszteli és becsüli azokat, akik az Iszlám hitet vallják, reméli, hogy segítik őket szavai értelmének helyes megértésében és hogy e nem könnyű pillanaton felülkerekedve, megerősödik a tanúságtétel 'az egy, élő és önmagában létező Istenben, ki a mennynek és földnek teremtője, ki szólt az emberekhez' és az együttműködés, hogy 'mindenki számára közösen gyarapítsák és óvják a társadalmi igazságosságot, az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot' (Nostra Aetate, 3. pont).”

VR/Magyar Kurír 

Kép: www.mes-italia-it