A pápa a varsói székesegyházban (2)

„Higgyetek papságotok erejében! Az általatok megkapott szentség erejéből kaptátok mindazt, amik vagytok. Amikor azt mondjátok ’én’ vagy ’enyém’ (’én föloldozlak téged…’, ’ez az én Testem…’), nem magatok nevében teszitek, hanem Krisztuséban, in persona Christi, aki a ti ajkatokat és a ti kezeteket, a ti áldozatkézségeteket és a ti tehetségeteket akarja fölhasználni. Felszentelésetek pillanatában a kézrátétel liturgikus gesztusában Krisztus különleges oltalmába vett benneteket. Merítkezzetek meg szeretetében, és adjátok neki szereteteteket! Amikor kezeteket megkenték olajjal, a Szentlélek jelével, az Úr szolgálatára szánták őket, mint az ő kezeit a mai világban. Nem szolgálhatják többé az önzést, hanem az ő szeretetének tanúságtételét kell közvetíteniük a világ felé.”

Önzés, sietség, relativizmus, pesszimizmus, képmutatás, „túlzott önmagunkra összpontosítás”: néhány veszély, amelyek oly jellemzőek a ma uralkodó kultúrára, s amelyeket a papoknak el kell kerülniük, a „sok zajra” az imádság „csendjével” válaszolva, ahogyan – felejthetetlen módon – az a milliónyi fiatal tette Kölnben, a szentségimádás pillanataiban – hangsúlyozta XVI. Benedek pápa. „Az az imádkozó csend egybe forrasztott minket, sok könnyebbséget adott. Egy olyan világban, ahol oly sok a zaj, annyi a tévelygés, szükség van a Szentostyában rejtőző Jézus csendes imádására. Legyetek kitartóak a szentségimádásban, és tanítsátok meg rá híveiteket is.”

„A paptól a hívők csak egyetlenegy egy dolgot várnak: hogy az ember Istennel való találkozása előmozdításának szakértői legyenek. A paptól nem várják el, hogy a közgazdaság, az építőipar vagy a politika szakembere legyen. Azt várják tőle, hogy a lelki életnek legyen szakértője.” Ezért „amikor egy fiatal pap első lépéseit teszi, szükséges, hogy egy tapasztalt mesterhez fordulhasson, aki segíti, hogy ne tévedjen el a jelen kultúrájának sokféle kínálata között. A relativizmussal és a túlzott engedékenységgel szemben a papnak egyáltalán nem kell ismernie az összes jelenlegi, változékony filozófiai áramlatot; amit a hívek várnak tőle, az az, hogy az örök bölcsességről tegyen tanúságot, amely a kinyilatkoztatott igében rejlik” – hangsúlyozta a pápa. „Krisztusnak érett, életerős papokra van szüksége, akik hiteles lelkipásztorok tudnak lenni.”

SIR/Magyar Kurír