Pápai beszéd az Európai Unió (EU) belügyminisztereihez

Vatikán: II. János Pál pápa október 31-én pénteken délelőtt az Apostoli Palota Kelemen termében kihallgatáson fogadta az Európai Unió belügyminisztereit, valamint az európai keresztény felekezetek és egyházak képviselőit, akik egy nappal korábban egy, a vallásközi párbeszéddel foglalkozó konferencián vettek részt, amelynek témája „A vallások közötti párbeszéd: társadalmi összetartó erő Európában és a béke eszköze a Földközi-tenger térségében” volt. A kihallgatáson a pápa üzenetet intézett a jelenlévőkhöz, amelyben örömét fejezte ki, hogy a konferencia ezt a témát választotta.
Kifejtette: az a tény, hogy elsőbbségben részesítették ezt a kérdéskört, azt jelenti, hogy elismerik a vallás jelentőségét, nemcsak az emberi élet védelmében, hanem a béke előmozdításában is. A szentatya idézett 1987-ben a Szentszékhez rendelt diplomáciai testülethez intézett beszédéből, miszerint a vallások, amelyek valóban méltóak erre a névre, nem pusztán az ember vágyainak kivetítését, hanem nyitást is jelentenek, alávetik magukat Isten természetfeletti akaratának, amely minden lelkiismeretre vonatkozik, és lehetővé teszik a béke építését. Nem valósulhat meg a béke az ember maradéktalan tisztelete nélkül, amely az emberről alkotott világnézetre épül.
A konferenciát az Európai Unió belügyminisztereinek elsődleges célkitűzését követve tartották meg: ez pedig a szabadság, a biztonság és az igazságosság megvalósítása, olyan térség kialakítása, amelyben mindenki otthon érzi magát. Ehhez pedig új megoldásokat kell keresni azokra a problémákra, amelyek összefüggésben állnak az élet tiszteletben tartásával, a családjoggal, a bevándorlással. Ezeket a kérdéseket nem pusztán európai méretben gondolkodva kell megvizsgálni, hanem a Földközi-tenger térségének országaival párbeszédet folytatva – hangsúlyozta a szentatya.
A pápa figyelmeztetett: a társadalmi összetartás megvalósításához még inkább szükség van arra a testvéri szolidaritásra, amely abból a tudatból fakad, hogy az emberiség egyetlen családot alkot és arra kapott meghívást, hogy igazságosabb világot építsen. Ez a tudat valamilyen formában már jelen volt Egyiptom és Görögország ősi vallásaiban – amelyek bölcsője a Mediterránum volt –, de még inkább jelen van a három egyistenhívő vallásban, a zsidóságban, a kereszténységben és az iszlámban is. A pápa szomorúan állapította meg, hogy ennek a három vallásnak a hívei, amelyeknek történelmi gyökerei a Közel-Keleten vannak, még nem valósították meg a békés együttélést éppen ott, ahonnan származnak. Mindent meg kell kísérelni, hogy megteremtsék az őszinte párbeszéd feltételeit, valamint annak a lehetőségét, hogy az egyetlen Istenben hívők között szolidáris együttműködés jöjjön létre. Európa a kereszténység és a különféle kultúrák találkozásából született. Ma, a bevándorlás növekedése következtében, egyre nagyobb méretekben vannak jelen különféle kulturális és vallási hagyományok. Nem hiányoznak a gyümölcsöző együttműködés tapasztalatai és a kultúrák, valamint vallások közötti párbeszédre irányuló jelenlegi törekvések nyomán remélni lehet, hogy megvalósul az egység a különbözőségben. Ez nem zárja ki azt, hogy megfelelően elismerjék a törvényhozásban is azokat a sajátos vallási hagyományokat, amelyekben egyes népek gyökereznek, és amelyekkel gyakran sajátos módon azonosulnak. A vallásszabadság biztosítása és előmozdítása jelentik a többi jog elismerésének egyfajta próbakövét, és a megfelelő jogi szabályozásban valósulnak meg, biztosítva a vallások önazonosságát és szabadságát.
A szentatya hangsúlyozta: egy társadalom sajátos vallási örökségének elismeréséhez hozzátartozik a vallást kifejező jelképek elismerése. Ha az egyenlőség alapelvének helytelen értelmezése nevében lemondanának az illető vallási hagyomány és a hozzá tartozó kulturális értékek kifejezéséről, napjaink soknemzetiségű és sokféle kultúrájú társadalmainak széttöredezése könnyen destabilizáló tényezővé alakulhatna át, és konfliktusokhoz vezethetne. A társadalmi kohézió és a béke nem valósíthatók meg azáltal, hogy eltörlik az egyes népek vallási sajátosságait: ez a törekvés egyrészt hiábavaló lenne, másrészt demokráciaellenes, mert ellentétben állna a nemzetek lelkületével, és népük nagy részének érzelmeivel.
A pápa emlékeztetett rá: a 2001. szeptember 11-ei terrortámadáshoz hasonló drámai események következtében számos vallás képviselője megsokszorozta a békére irányuló kezdeményezéseket, így 2002. január 24-ére ő hívta össze Assisibe az imatalálkozót. Az ott elfogadott közös nyilatkozatot sokan az Assisi tízparancsolatnak nevezik. Ebben a vallások vezetői elkötelezték magukat, hogy gyökeresen felszámolják a terrorizmust kiváltó okokat, mivel a terrorizmus olyan jelenség, amely ellentétben áll a vallások valódi lelkületével. Megvédik továbbá minden személy jogát ahhoz, hogy méltó módon élhessen, saját kulturális önazonosságának megfelelően, hogy szabadon családot alapíthasson. A vallási vezetők elkötelezték magukat arra, hogy közösen küzdenek az önzés, mások kihasználása, a gyűlölet és az erőszak ellen, tanulva a múlt tapasztalataiból, miszerint a béke igazságosság nélkül nem lehet valódi béke. A pápa Assisiben kifejezte meggyőződését, hogy „maga Isten helyezte az ember szívébe az ösztönös vágyat a béke és az összhang iránt.” Ezért a vallási hagyományok rendelkeznek azokkal a szükséges erőforrásokkal, amelyek leküzdik a széttöredezettséget és elősegítik a népek közötti kölcsönös barátságot, tiszteletet. Aki a vallást erőszak szítására használja fel, az ellentmond a vallás legmélyebb gyökereinek.
A békekezdeményezések olykor sikertelenek, ennek ellenére továbbra is reménykedni kell. A gazdasági, politikai, kulturális és vallási párbeszéd meghozza majd gyümölcsét. A hívők bizalma nem pusztán emberi erőforrásokon alapul, hanem a mindenható és irgalmas Istenre épül. Õ az a fény, amely megvilágít minden embert. Minden hívő tudja, hogy a béke Isten ajándéka és őbenne van a béke valódi forrása – mondta végül a pápa, majd áldását adta az Európai Unió belügyminisztereire és munkájuk sikerére. VR/MK