Pápai katekézis az Efezusi levélről

Az október 13-ai, szerdai általános kihallgatáson mondott katekézisében II. János Pál pápa Szent Pál efezusiakhoz írt leveléhez fűzte gondolatait. A levél elején olvasható ünnepélyes áldás, amely az emberiség ajkáról száll fel az Atyához a mennybe, mély teológiai és spirituális tartalommal rendelkezik, a hit és talán az apostoli idők egyháza liturgiájának csodálatos kifejezése. A vesperás liturgiájában hetenként négy alkalommal is elhangzik, hogy a hívek szemlélhessék ezt a Krisztusról készített nagyszabású ikont. Krisztus a keresztény lelkiség és istentisztelet középpontja, de egyben az egység és a világegyetem, valamint az egész történelem értelmének alapelve – mondta a szentatya. A pápa kifejtette: Isten Egyszülött Fiának üdvözítő műve az öröktől fogva létező isteni tervvel kezdődik, amelyet Krisztus hivatott megvalósítani. Ebben a tervben mindenekelőtt felragyog az emberekre vonatkozó elhivatottság, hogy „szentek és feddhetetlenek” legyenek, nem annyira az istentiszteleti szertartások rituális szintjén – ahogy ezt az Ószövetségben az áldozati szertartások esetében használt jelzők sugallják –, hanem sokkal inkább a „szeretetben”. Tehát belső, egzisztenciális életszentségről, erkölcsi tisztaságról van szó – mondta a szentatya. Figyelmeztetett: „Számunkra az Atya még egy további célt is kitűzött: Krisztus révén arra szánt bennünket, hogy fogadjuk el a gyermeki méltóságot, váljunk a Fiúban gyermekeivé, Jézus testvéreivé. A kegyelemnek ez az ajándéka a „szeretett Fiú”, az „Egyszülött Fiú révén árad ránk.” Az Atya így gyökeresen átalakítja lelkünket: tökéletesen megszabadít a gonosztól, Krisztus vére által megvált bennünket, kegyelme bőségének arányában megbocsátja bűneinket. Krisztus keresztáldozata, a szeretet és a szolidaritás legmagasabb rendű tette a fény, a „bölcsesség és okosság” bőséges áradatát ontja ránk. Megújult teremtményekké váltunk: bűneink eltörlésével megismerjük az Úr teljességét. Mivel a bibliai nyelvezetben az ismeret a szeretet kifejezése, még mélyebben behatolunk az isteni akarat titkába, misztériumába. Ennek a transzcendens és tökéletes tervnek a tartalma egy csodálatos üdvösség terve: „összefoglalni Krisztusban, mint főben, mindent, ami mennyben és földön van”. A görög szöveg azt sugallja, hogy Krisztus „kefalaion”, vagyis az a tengelypont, az a központ, amely felé minden tart és amelyben az egész teremtett világ értelmet nyer. Ugyanez a görög szó egy másik, az efezusiakhoz és a kolosszeiekhez írt levélben gyakran szereplő kifejezést idéz, amely a „kefale” azaz a „fej” szó. Ez jelöli azt a szerepet, amelyet Krisztus tölt be az Egyház testében. A kolosszeiekhez intézett levél kitágítja látókörünket, tekintetünket a kozmoszra irányítja, magába foglalva egyben Krisztus művének egyházi távlatait is. Krisztus mindent kibékített magával, ami akár a földön, akár a mennyben van, azzal, hogy „keresztjének vérével békességet szerzett mindennek”. Végül a szentatya egy ősi imával adott hálát Krisztus bennünk végbe vitt megváltó művéért. Az első keresztény közösségeknek ezt az imáját egy IV. századból származó papirusz őrizte meg az utókor számára: „Hozzád fohászkodunk, Urunk. Te ismersz mindent, semmi sincs rejtve előtted, te vagy az igazság Mestere. Te teremtetted a világegyetemet és minden élőlényen te őrködsz. Te vezeted az igazság útján mindazokat, akik a sötétségben és a halál árnyékában voltak. Te minden embert üdvözíteni akarsz és meg akarod velük ismertetni az igazságot. Mi mindnyájan dicsőítő és hálaadó himnuszt éneklünk neked. Te megváltottál bennünket egyszülött Fiad drágalátos és szeplőtelen vérével, megmentettél minden eltévelyedéstől és rabságtól. Megszabadítottál bennünket a gonosztól, dicsőséget és szabadságot adtál nekünk. Holtak voltunk, de testben és lélekben újjászülettünk Szentlelked által. Tisztátalanok voltunk és te megtisztítottál bennünket. Arra kérünk tehát irgalmas Atyánk és vigasztaló Istenünk, hogy szilárdíts meg bennünket hivatásunkban, imádásunkban és hűségünkben. Erősíts meg bennünket Urunk, a te erőddel. Világítsd meg lelkünket vigaszoddal. Add, hogy a mennyek, ne a föld javait keressük és szemléljük. A te kegyelmed ereje révén így dicsőíthetjük a mindenható, legszentebb és minden dicsőítésre méltó hatalmat, Jézus Krisztusban, szeretett Fiadban, a Szentlélekkel együtt, mindörökkön örökké, Ámen”. VR/MK