Pápai katekézis a húsvét reményéről

Húsvét szekvenciája ismét visszhangozza az ünnepi húsvéti virrasztás reménnyel teli üzenetét: „Az élet Ura meghalt, de most él és győzedelmeskedik”. Húsvét nyolcadában ezek a szavak vezetik a mostani találkozó elmélkedését – kezdte április 14-ei, szerdai katekézisében II. János Pál pápa. Krisztus győzedelmeskedik a rossz és a halál felett. Ez az örömteli kiáltás tölti el ezekben a napokban az egyház szívét. Jézus, legyőzve a halált, örök életet ajándékoz mindenkinek, aki befogadja Õt és hisz Õbenne. Halála és feltámadása tehát az egyház hitének alapját képezi.
Az evangéliumok olykor gazdagon részletezve beszélik el a feltámadt Úr és a sírhoz siető asszonyok, majd az apostolok találkozásait. Mint szemtanúk, éppen ők lesznek Jézus halála és feltámadása evangéliumának hirdetői. Pünkösd után félelem nélkül állítják, hogy a názáreti Jézusban beteljesedtek a megígért Messiásra vonatkozó írások.
Az egyház, mint az egyetemes üdvösség misztériumának letéteményese, nemzedékről nemzedékre továbbadja e hírt minden kor és minden idők embereinek. Napjainkban is arra van szükség, hogy hála a hívek elkötelezettségének, erőteljesen visszhangozzék az evangéliumi jó hír: a meghalt Krisztus Lelke erejében él és győzedelmeskedik.
Ahhoz, hogy a keresztények maradéktalanul teljesíthessék a rájuk bízott küldetést, nélkülözhetetlen, hogy személyesen találkozzanak a keresztre feszített és feltámadt Úrral, és hagyják, hogy szeretetének ereje átalakítsa őket. Amikor ez bekövetkezik, akkor a szomorúság örömmé lesz, a félelem helyet ad a missziós buzgóságnak.
A szentatya ezután arra a megható evangéliumi jelenetre utalt, amelyet Szent Jánosnál olvashatunk: Mária Magdolna korán reggel kiment Jézus sírjához, amelyet azonban nyitva és üresen talált. Keserves sírásra fakadt, mivel attól félt, hogy az Úr testét ellopták. Ekkor hirtelen valaki – akiről először azt hitte, hogy a kertész – nevén szólította: „Mária” – hangjáról azonnal felismerte, hogy az Úr az, így csak ennyit válaszolt: – „Rabboni”, vagyis Mester. Mária Magdolna ezután „elment és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat”.
„Krisztus, reménységem feltámadt” – A szekvencia ezekkel a szavakkal hangsúlyozza a húsvéti misztérium egyik szempontját, amelyet ma az emberiségnek különösen el kell mélyítenie. Az emberek, akiket szüntelenül erőszak és halál fenyeget, békességet és biztonságot keresnek. Hol máshol találhatnának békét, ha nem Krisztusban, az ártatlan áldozatban, aki a bűnösöket kiengesztelte az Atyával? – tette fel a kérdést a pápa. Hozzátette: a Kálvárián az isteni irgalmasság megmutatta arcát, ami a mindenki iránti szeretet és a megbocsátás arca. A Cenákulumban, feltámadása után, Jézus az apostolokra bízta azt a feladatot, hogy legyenek ennek az irgalmasságnak a közvetítői, amely az emberek közötti kiengesztelődés forrása.
Szent Fausztina Kowalska alázatában arra lett kiválasztva, hogy hirdesse ennek a világosságnak az üzenetét, amelyre a mai világnak olyan nagy szüksége van. A remény üzenete ez, amely arra szólít fel bennünket, hogy az Úrra hagyatkozzunk. „Jézusom, bízom benned!” – ismételte gyakran a szent szerzetesnő.
„Mária, a reménység asszonya és az irgalmasság anyja, eszközölje ki számunkra, hogy személyesen találkozzunk meghalt és feltámadt Fiával. Tegyen bennünket irgalmassága és békéje fáradhatatlan munkásává” – fohászkodott katekézise végén a szentatya. VR/MK