Pápai katekézis: „Isten maga elég”

Teréz 1515-ben született a spanyolországi Avila városában. Önéletrajzi írásában utal gyermekkorára: szülei erényes és istenfélő emberek voltak; kilenc fiú-, három lánytestvére volt. Még nem volt 9 éves, amikor elolvasta néhány vértanú életét, s ez arra késztette, hogy elszökjön otthonról; vértanúhalálra törekedve mielőbb a mennyekbe vágyott jutni. „Látni akarom Istent” – mondta szüleinek.

Néhány évvel később olvasmányaiban felfedezi az igazságot, amelyet két alapelvben foglalt össze: minden evilági dolog elmúlik, illetve csak Isten az örökkévaló. „Semmi se zavarjon, semmi ne rémítsen, minden elmúlik, Isten nem változik. A türelem mindent elér annak, aki Istené. Semmi sem hiányzik, Isten maga elég” – fogalmazza meg híres költeményében.

12 éves korában meghal édesanyja, s Teréz azért imádkozik a Szűzanyához, hogy gondoskodjon anyaként róla. Serdülőkorában a világi témákkal foglalkozó olvasmányok elvonták figyelmét a hit dolgairól, később azonban számos lelkiségi könyvet olvasott, főleg ferences szerzők írásait, amelyekből megtanulta az összeszedett, áhítatos imát.

20 éves korában belépett az avilai, Megtestesülésről elnevezett Kármelbe. Három évvel később súlyosan megbetegedett, napokig halottnak hitték. 1554-ben, 39 éves korában érkezett el küzdelmei csúcsára. Mély nyomot hagyott életében, hogy véletlenül rábukkant egy sebekkel teli Krisztust ábrázoló szoborra.

Belső érlelődésével egyidejűleg elkezdte a kármelita rend reformjának kidolgozását – hangsúlyozta nagy Szent Terézről szóló katekézisében XVI. Benedek. 1562-ben Avilában, a város püspöke, Alvaro de Mendoza támogatásával, megalapította az első megreformált kármelt, amelyet a rend legfőbb elöljárója is jóváhagyott. Ezt követően 17 kármelita rendházat alapított. Meghatározó volt Keresztes Szent Jánossal való találkozása, akivel 1568-ban Avila mellett létrehozta az első sarutlan kármelita kolostort.

1582-ben, miután megalapította a burgosi kármelt, október 15-én éjjel halt meg, Avila felé hazatérőben – ezekkel az alázatos szavakkal: „az egyház leányaként halok meg, itt az ideje, hogy meglássam Jegyesemet”. Egész életében Spanyolországban tevékenykedett, de az egyetemes egyházat szolgálta – emelte ki a Szentatya. V. Pál pápa 1614-ben boldoggá avatta; 1622-ben XV. Gergely a szentek sorába iktatta. Isten szolgája, VI. Pál emelte az egyházdoktorok közé 1970-ben.

Nagy Szent Teréz nem rendelkezett egyetemi végzettséggel, de magáévá tette a teológusok, nagy gondolkodók, lelki vezetők tanítását. Íróként mindig ragaszkodott ahhoz, hogy hűségesen leírja saját vagy mások személyes tapasztalatait. Spirituális barátságot kötött sok szenttel, közöttük Keresztes Szent Jánossal. Lelki táplálékát az egyházatyák – Szent Jeromos, Nagy Szent Gergely, Szent Ágoston – írásai jelentették.

Fő műve: önéletrajza, valamint A tökéletesség útja; ennek egyik legértékesebb része a Miatyánkhoz írt kommentár. A belső várkastély című művét 1577-ben írta, teljes lelki érettsége idején – ismertette XVI. Benedek pápa.

Szent Teréz az evangéliumi erényeket jelöli meg a keresztény és emberi élet alapjaként, kiemelve a javaktól való elszakadást az evangéliumi szegénységet. A közösségi és társadalmi élet alapvető eleme a szeretet, az alázat, az igazság iránti szeretet, az elszántság, mint a a keresztény merészség gyümölcse, az isteni remény, amely az élő víz iránti szomjúságot jelzi. Az emberi erények pedig a kedvesség, a szerénység, az udvariasság, a vidámság, a kultúra – tanítja az egyházdoktor.

Nagy Szent Teréz az élet valódi mestere minden idők keresztényei számára – emelte ki katekézisében a Szentatya. Napjaink társadalmaiban, amelyek gyakran nélkülözik a spirituális értékeket, azt tanítja nekünk, hogy fáradhatatlanul tegyünk tanúságot Istenről, jelenlétéről és művéről. Az imára fordított idő nem vész el, hanem megnyitja számunkra az igaz élet felé vezető utat; Isten, az egyház és a testvéreink iránti konkrét szeretet útját – hangzott el XVI. Benedek pápa február másodikán, az általános kihallgatáson mondott katekézisében.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

(gj)