Pápai szentmise II. János Pál emlékére

Beszédében a Szentatya emlékeztet, hogy II. János Pál halálának napja éppúgy, mint a mai évforduló, nem sokkal húsvét után volt, abban az időszakban, amikor az Egyház teljes szívvel a feltámadás titkára tekint. Talán nem véletlen ez az egybeesés: II. János Pál egész élete, pápai szolgálata a feltámadt Krisztusról tesz tanúságot. Ugyanakkor a húsvét dinamizmusa nem nyilvánulhatott volna meg életében anélkül, hogy ne részesedett volna Jézus szenvedésében és halálában. Rendkívüli istenhite volt. Bensőséges, páratlan és folytonos párbeszédben volt Vele. Vele élt és vele akart meghalni.

Az imént olvasott evangéliumi részben, az Úr angyala hírül adta az üres sírhoz érkező asszonyoknak, hogy Jézus feltámadt (Mt 28,5). II. János Pál számára az angyal szavai: „Ne féljetek!”, egyfajta jelmondattá váltak péteri szolgálatának kezdetétől fogva. Szilárd állhatatossággal ismételte mindig a 2000. jubileumi év felé haladva, majd az új évezred elején, aktív szolgálatának éveiben, és akkor is, amikor fizikai ereje már alábbhagyott – olvasható a Szentszék honlapján.

Nem felejthetjük el Jézus iránti szeretetének végső és csendes tanúságtételét – folytatta a Szentatya. A fizikai szenvedés közepette, azon az utolsó nagypénteken minden hívő és az egész világ számára az egész keresztény élet titkára mutatott rá. Szavai – „Ne féljetek!” – nem az ember erején, nem az elért sikereken, hanem egyedül Isten Igéjén, a kereszten, a feltámadt Krisztuson alapultak. Lassan-lassan, ahogy mindentől megvált, semmije sem maradt – az utolsó időkben beszélni sem tudott – Istenbe vetett bizalma egyre láthatóbban előtérbe került. Ahogy Jézus életében, úgy II. János Pál életének végén is a szavak helyére az áldozat, az önajándékozás került. A halál pedig a Krisztusnak ajándékozott élet pecsétje lett, akihez hasonlóvá vált a fizikai szenvedésben és az Atyára való bizalommal teli ráhagyatkozásban is.

A Szentatya beszédének végén hálát adott az Úrnak, hogy ilyen hűséges és bátor szolgálót ajándékozott az Egyháznak. Egyúttal megemlékezett az Isteni Irgalmasság ma kezdődő Világkongresszusáról is. Utalt rá, hogy az isteni irgalmasság milyen fontos szerepet töltött be II. János Pál életében: ismerte, személyesen átélte a XX. század tragédiáit, és azt vallotta, hogy csak Isten szeretete, az ő irgalma szabhat gátat a rossznak, az önzés és a gyűlölet romboló erejének. Utolsó lengyelországi útján ezt mondta: „Nincs más reményforrás az ember számára, csak Isten irgalma.”

Április 2-án este Camillo Ruini bíboros vezetésével a fiatalok virrasztást tartanak a vatikáni Grottákban II. János Pál emlékére.

Magyar Kurír

Kép: 1. Radio Vaticana, 2-3. Érszegi Márk Aurél