Pápai szentmise Szent József ünnepén

Kitekintő – 2006. március 19., vasárnap | 14:22

A munka „elsődleges fontosságú az ember önmegvalósításában és a társadalom fejlődésében”, de nem szabad „bálványozni”, s az ember ne váljék munkájának „rabszolgájává”. – A tízparancsolat nem tiltások gyűjteménye, minden parancsa „megannyi igent jelent a valódi szabadság növekedésére”.

Vatikán: A vasárnap délelőtt a Szent Péter-bazilikában a munkásokért bemutatott szentmise, majd azt követően a Szent Péter téren mintegy 50 000 hívő jelenlétében megtartott Úrangyala előtti beszéd középpontjában Szent József alakja állt, aki alázatosan viselte gondját a Szent Családnak, s példát mutatott a munkás életre. E két találkozó egyben a híveknek is alkalmat adott arra, hogy felköszöntsék a Szentatyát, aki többször is megköszönte a jókívánságokat.

A munka „elsődleges fontosságú az ember önmegvalósításában és a társadalom fejlődésében” – mondta a pápa, aki a bazilikában a keresztény dolgozók egyesületei és csoportjai részvételével bemutatott szentmisén megemlékezett a munkát kereső fiatalokról és a munkájukat elveszítettekről. Ugyanakkor azonban „elengedhetetlen, hogy az ember ne hagyja magát a munkája rabszolgájává válni, ne bálványozza, azt gondolva, hogy abban találja meg élete végső és végleges célját”.

A munkát azonban össze kell kapcsolni az imádsággal és a pihenéssel, hangsúlyozta a pápa, a szentírási olvasmányokból kiindulva. „Azt mondja a szöveg: ’Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából’ (Kiv 20,2). A tízparancsolat tehát a megszerzett szabadság megerősítése kíván lenni. A parancsolatok, ha alaposan szemügyre vesszük őket, valóban azt az eszközt jelentik, amelyet az Úr ad nekünk, hogy megvédjük szabadságunkat mind a belülről korlátózó szenvedélyektől, mind a rosszindulatúak külső kihasználásától. A parancsolatok tiltó szava megannyi ’igen’ a valódi szabadság növekedésére. Van a tízparancsolatnak egy másik dimenziója is, amelyet ugyancsak ki kell emelnünk: a Mózes által adott törvényen keresztül az Úr feltárja, hogy szövetséget akar kötni Izraellel. A törvény ezért nem annyira előírás, mint inkább ajándék. Nem annyira előírja, mit kell tennie az embernek, mint inkább mindenkinek meg kívánja mutatni Isten választását: Õ a választott nép oldalán áll, megszabadította a szolgaságból, s körülveszi irgalmas jóságával. A tízparancsolat egy megkülönböztető szeretetről tanúskodik.”

A Bibliában azonban ott találjuk a pihenés napjának megszenteléséről szóló parancsot is, azét a napét, amelyen „az ember jobban megérti létének és munkatevékenységének is az értelmét. Ezért kijelenthetjük, hogy a bibliai tanítás a munkáról a pihenés parancsolatában nyeri el koronáját.”

Végezetül a munkának „az emberiség igazi javát kell szolgálnia, s ’az embernek mint egyénnek és a társadalom tagjának tegye lehetővé teljes hivatásának szolgálatát és betöltését’ (Gaudium et spes, 35). Hogy ez megvalósuljon, nem elég a – bár szükséges – szakmai technikai képzés; nem elég még egy igazságos és mindenki javára odafigyelő társadalmi rend megteremtése sem. Olyan lelkiséget kell ehhez megélni, amely segít a hívőknek munkájuk által megszentelődni, Szent Józsefet követve, akinek minden nap két kezével kellett gondoskodnia a Szent Család szükségleteiről, s akit az egyház éppen ezért a munkások védőszentjeként mutat fel. Az ő tanúságtétele megmutatja, hogy az ember a munka alanya és főszereplője. Õrá bízom a fiatalokat, akik sok fáradság árán tudnak csak elhelyezkedni a munka világában, a munkanélkülieket, s azokat, akik a munkaerőpiac területén elterjedt válság miatt nehézségekkel küzdenek. Szent József, jegyesével, Máriával együtt őrködjék minden dolgozó ember fölött, s nyerjen az családok és az egész emberiség számára derűs nyugalmat és békét.”

AsiaNews/Magyar Kurír

Kép: Telepace

#Vatikán