Pápai üzenet a turizmus világnapjára

Vatikán: Június 25-én, hétfőn tették közzé II. János Pál pápa üzenetét a Turizmus Világnapjára, amelyet szerte a világban, szeptember 27-én tartanak. A most 23. alkalommal megrendezett világnap témája: „Az ökoturizmus, mint a fenntartható fejlődés kulcsa.”

A szentatya üzenetében elsősorban az emberi mobilitás jelenségével foglalkozik, amely az utóbbi évtizedekben rendkívüli fejlődésen ment át és amely immár emberek millióit érinti. A turizmus, az utazás számos hasznos célt szolgál. Az idegen országokba látogató ember szabad ideje egy részét annak szenteli, hogy megcsodálja az Isten által teremtett világ jóságát és szépségét, hogy kapcsolatba kerüljön más népekkel, kultúrákkal, szokásokkal és helyekkel. A Teremtés könyvében, a prófétai látomásokban, a zsoltárokban a teremtés szépsége Isten jóságát és nagyságát dicséri. Jézus példabeszédei is arra indítanak, hogy szemléljük a bennünket körülvevő természetet, amely arra tanít, hogy bizalmunkat helyezzük teljesen a gondviselő Istenbe.

Isten az emberre bízta, hogy művelje és őrizze a kertet – azaz a világot –, és viselje gondját a teremtésnek, hogy használja fel azt szükségletei kielégítésére és mindennapi kenyere megszerzésére. A teremtést tiszta és ámuló szemekkel kell szemlélnünk. Sajnos gyakori, hogy a természet nem kapja meg a neki kijáró tiszteletet. Amikor azonban nem őrzői, hanem zsarnokai vagyunk a természetnek, akkor az előbb-utóbb ellenünk fordul.

Üzenetében a pápa tényként szögezi le, hogy az emberiség ökológiai szükséghelyzetben él. Egy bizonyos, elvadult idegenforgalom következményeként sok helyütt bármiféle tervezést nélkülöző és a tájat eltorzító turisztikai központok, telepek épültek. A szentatya egyfajta morális válság következményének nevezi a környezet elpusztítását, amely nyilvánvalóan szűk csoportok érdekeit szolgáló döntések eredménye. Gyakran a meggazdagodás féktelen vágya elnyomja egész népek, a szegények aggódó kiáltását. A jólét önző hajszolása odáig vezet, hogy nem törődnek a jelen és a jövő nemzedék jogos elvárásaival. A tiszta igazság az, hogy amikor eltávolodunk Isten teremtésre vonatkozó terveitől, többnyire nem törődünk sem testvéreink szükségleteivel, sem pedig a természet igényeivel.

A szentatya a negatív tények felsorakoztatása után arra emlékeztet, hogy reménységre is van okunk. Egyre több a természetvédelemben elkötelezett személy, akik mindenekelőtt arra törekszenek, hogy valamennyien visszaszerezzük a teremtés spirituális távlatait, az Isten által emberre bízott feladatok újra felfedezése által. A belső ökológia elősegíti a külső ökológiát is, amely közvetlen pozitív hatással van nem csupán a szegénység és az éhezés elleni küzdelemre, hanem az egészség és a személyes jólét elérésére is. Ezt az irányvonalat bátorítani kell, hogy a küzdelemből a halál kultúrája helyett egyre inkább az élet kultúrája kerüljön ki győztesen. Éppen ezért olyan idegenforgalmi formákat kell előnyben részesíteni, amelyek tisztelettel vannak a környezet iránt, mérsékeltebbek a természeti források felhasználásában és nagyobb szolidaritást tanúsítanak az egyes helyi kultúrák irányában. E turizmusformák azon a világos és erős etikai indíttatású meggyőződésen alapulnak, hogy a környezet mindenki számára otthont jelent, a természet javai minden embert megilletnek, most és a jövőben is. A pápa szerint az ökoturizmus értelmében éberen őrködni kell afelett, hogy a természet ne váljon a kizsákmányolás és kirekesztés eszközévé, valamint a pápa felhívta a figyelmet az ökoszisztémára vonatkozó kutatások és a szigorú ellenőrzés fontosságára is. Az idegenforgalom hatékony eszköz a lelkiismeret és a teremtés által az emberre bízott javak iránti felelősség formálására, a természetvédelem fontosságának hangsúlyozására, valamint arra, hogy megakadályozzuk a természeti erőforrások gátlástalan kizsákmányolását.

Üzenetének végén a pápa kifejezetten a keresztényekhez intézi szavait: a turizmust tekintsék a szemlélődés és a teremtő Istennel való találkozás nagy lehetőségének.

VR/MK