Pápai vesperás Szent Pál ünnepén a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában

Kitekintő – 2007. január 27., szombat | 8:54

Szent Pál megtérésének liturgikus ünnepén, csütörtökön délután fél hatkor kezdődött a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában XVI. Benedek pápa vezetésével a keresztények egységéért tartott imahét lezárását jelentő vesperás.

A szertartás elején Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke köszöntötte a pápát. A vesperáson részt vettek az anglikán, az olaszországi evangélikus egyház, a görög, a bolgár és a román ortodox, valamint az apostoli örmény egyház képviselői.

„A süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé” – ezt az evangéliumi idézetet javasolták idén a dél-afrikai keresztény közösségek a keresztények egységéért végzett imahét témájául. A fajgyűlölet, a szegénység, a konfliktusok, a betegségek, a szenvedés, amely e közösségek tagjait sújtja, felébreszti bennük Isten szava meghallgatásának igényét. Süketnémának lenni vajon nem azt jelenti-e, hogy nem tudunk egymással kommunikálni? – tette fel a kérdést a pápa, majd hozzátette: A megosztottság a bűn következménye, amely ellenkezik Isten tervével. Afrika idén nagy jelentőségű vallási és politikai témát javasolt elmélkedésre, mivel „beszélni” és „meghallgatni” alapvető feltétele annak, hogy építhessük a szeretet civilizációját.

Az egységhét témáját elemezve a Szentatya megállapította, hogy az ökumenikus elkötelezettség elsődleges feladata Isten szavának meghallgatása. Az egyház ugyanis nem magától él, hanem Isten szavából származik. Hallgassuk közösen Isten szavát, küzdjük le süketségünket azokkal a szavakkal szemben, amelyek ellentmondanak előítéleteinknek, tanulmányozzuk azok tanítását, akik már előttünk hallgatták Isten szavát, mindez elősegíti, hogy eljussunk a hitbeli egységhez.

A következő lépés, hogy Isten szavát adjuk át másoknak – folytatta homíliáját a Szentatya. Mi, keresztények, vajon nem váltunk-e túl némává? Napjainknak szüksége van a keresztények közös tanúságtételére. Hallgatni és beszélni, másokat megérteni és saját hitünket tovább adni – ezek az ökumenikus gyakorlat alapvető feltételei. Az őszinte párbeszéd az egység keresésének tipikus és nélkülözhetetlen eszköze. A II. Vatikáni Zsinat ökumenéről szóló határozata hangsúlyozta, hogy ha a keresztények nem mélyítik el kölcsönösen egymásról szóló ismereteiket, nem haladhatnak előre az egység útján. A párbeszédből az is világosabban kitűnik majd, hogy valójában milyen a katolikus egyház helyzete.

A zsinati határozat azt is megállapítja: „A katolikus hit megfogalmazása semmiképpen sem lehet akadálya a testvérekkel folyó párbeszédnek.” Az ökumenikus párbeszéd jelenti egyben az evangéliumi testvéri intést is, és kölcsönös spirituális gazdagodáshoz vezet. Szüntelenül fohászkodni kell Istenhez, kérve kegyelmét és a Szentlélek megvilágosító erejét. Ezt tették most az egész világ keresztényei, illetve ezt teszik majd a pünkösdöt megelőző héten, mint ahogy minden megfelelő alkalommal bizalommal imádkoznak Krisztus tanítványainak egységéért.

A Szentatya homíliája végén köszöntötte a katolikus egyház képviselőit, majd a többi keresztény egyház és egyházi közösség küldötteit. A pápa elismeréssel állapította meg, hogy a közelmúltban végzett kutatások eredményeként a zarándokok megtekinthetik a Népek Apostolának sírját, amely fölé a pápai bazilika épült. XVI. Benedek pápa hálát adott Jézus Krisztusnak az eddig elért eredményekért, majd Máriához fohászkodott: járjon közben, hogy minél előbb megvalósuljon isteni Fia kívánsága: „Legyenek mindnyájan egy – hogy a világ higgyen.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Képek: Magyar Kurír, Vatikáni Rádió