Pápalátogatás Viterbóban és Bagnoregióban

A Rómától északra fekvő, etruszk eredetű, de ma is középkori városképét őrző Viterbo a XIII. században több évtizeden át a pápák székhelyéül szolgált. Több hasonló város is részesült ilyen megtiszteltetésben a középkor folyamán, amikor bizonytalan közállapotai miatt Róma sok esetben nem bizonyult biztonságosnak Péter utódai számára. Viterbo tizennyolc pápának adott otthont, akik közül ötöt ott is választottak meg, és négyüknek sírját is e város őrzi.

Valódi egyháztörténeti jelentőségét azonban az adja, hogy 1271-ben a már harmadik éve húzódó pápaválasztást megelégelő városkapitány bezáratta a pápai palotában ülésező bíborosokat, megalapozva ezzel a konklávé intézményét. Ami mindmáig az új pápa megválasztásának külső befolyásoktól való mentes nyugodt körülményeit hivatott garantálni, s végső soron az egyház függetlenségét, valamint az új egyházfő vitán felül álló legitimitását. A nevezetes konklávé-termet XVI. Benedek meg is fogja tekinteni látogatása során. Majd pedig megáldja a pápai palota mellett álló Szent Lőrinc-székesegyház új bronzkapuit, amelyek a viterbói székhellyel 1986-ban egyesített öt ősi egyházmegyére emlékeztetnek.

A pápalátogatás egyik jelentős állomása a Szent Róza ereklyéit őrző kegytemplom felkeresése. A XIII. század első felében élt fiatal lány életét teljesen Istennek szentelte, és bátran síkra szállt a városban dúló politikai, ideológiai ellentétek elsimításáért, olyannyira, hogy emiatt egy időre száműzetésbe kellett vonulna. Alig 18 évesen hunyt el, s teste, bár eredetileg a csupasz földbe temették, csodálatos módon romlatlanul megőrződött (a tudományos vizsgálatok tanúsága szerint még belső szervei is megmaradtak). A halála után nem sokkal kanonizált Róza testét IV. Sándor pápa utasítására vitték át abba a templomba, ahol mindmáig található. Az átvitel évfordulóját, szeptember 4-ét mindmáig nagy ünnepségekkel üli meg a város.

A város másik kegyhelye a „Tölgyfás Szűzanya” bazilikája (Madonna della Quercia), ahol XVI. Benedek rövid pihenőt tart, majd találkozik az egyházmegye szerzeteseivel. A XV. században egy helyi kovácsmester egyszerű tetőcserépre festett Mária-képet helyezett el a szőlője bejáratánál álló tölgyfára. Az évek során mind több imameghallgatást és csodás eseményt tapasztaltak a kép előtt imádkozó környékbeliek. Kultusza azonban különösen akkor terjedt el, amikor az 1467-es pestis idején a kegyképhez zarándokló lakosság imái nyomán a járvány hirtelen megszűnt. 1577-re fejeződött be a ma is látható reneszánsz kegytemplom és a domonkosrendi kolostor építése. A pápák kezdettő fogva nagy tisztelői voltak a Tölgyfás Szűzanyának: összesen tizennégy péterutód kereste fel a kegyhelyet – legutóbb II. János Pál pápa 1984-ben. Szent V. Piusz például a török flotta felett aratott 1571-es lepantói győzelmet tulajdonította a Tölgyfás Szűzanya közbenjárásának.

A pápalátogatás utolsó, talán legmélyebb üzenetet hordozó állomása a közeli Bagnoregio, Szent Bonaventura szülővárosa, aki Szent Ferenc hetedik utódaként sokat tett a ferences rend megszilárdulásáért. A „szeráfi doktor” címmel illetett Bonaventura a párizsi egyetemen tanított, jelentős szerepe volt az 1274-es II. Lyoni Zsinaton, s a halál is ott érte. Kar-ereklyéjét később szülővárosának ajándékozták, ez előtt rója le tiszteletét a bagnoregiói társszékesegyházban XVI. Benedek, aki annak idején éppen Szent Bonaventura történelem-teológiájából írta egyetemi tanári habilitációs dolgozatát. A hit és az értelem összhangját, a kinyilatkoztatást pedig eseménynek valló középkori szent nagy hatással volt Joseph Ratzinger teológiai gondolkodására.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír