A pápalátogatások vatikáni terminológiája

A magyar köznyelvben — s hasonlóképpen más nyelveken is — pápalátogatásnak nevezett esemény a fogadó fél szemszögéből írja le az eseményt. Az évtizedek során fokozatosan kialakult, pontosított vatikáni terminológia azonban különbséget tesz a látogatások egyes fajtái között.

VI. Pál utazásait többnyire zarándoklatnak (pellegrinaggio) hívták, de már feltűnt egy-egy esetben az apostoli út (viaggio apostolico) és az apostoli zarándoklat (pellegrinaggio apostolico) megnevezés is. Ez utóbbit II. János Pál főként az 1980-as években tett nemzetközi útjaira használta (utoljára 1995-ös afrikai utazásakor), majd általánossá vált az apostoli út kifejezés.

A mára stabilnak tűnő gyakorlat szerint apostoli útnak (viaggio apostolico) nevezik a pápa nemzetközi, tehát Itálián kívüli utazásait, míg az Itálián belülieket főpásztori látogatásnak (visita pastorale – a „pastorale” kifejezés az olaszban egyaránt jelenthet lelkipásztorit és főpásztorit, jelen esetben értelemszerűen utóbbiról van szó). A Rómán, vagy a Vatikánvároson belüli programok pedig a látogatás (visita) megjelölést viselik: akár valamelyik vatikáni intézményt keresi fel a pápa, akár az olasz állami, vagy Róma városi kormányszerveket. Viszont a római plébániákon, vagy éppen San Marino Köztársaságban tett vizitjei főpásztori látogatásnak minősülnek (hiszen San Marino egyházi szempontból Itálián belülinek számít).

Jóllehet a pápa minden utazása valamiképpen zarándoklatnak tekinthető, csupán néhány viseli hivatalosan is ezt a megjelölést (pellegrinaggio). Például a szentföldi pápalátogatások, vagy II. János Pál 2000-2001-ben tett „jubileumi zarándoklatai” (Sinai-hegy, valamint Szent Pál nyomdokain Görögországban, Szíriában és Máltán), illetve egy-egy kegyhely felkeresése (XVI. Benedek esetében Manoppello, II. János Pál esetében utolsó lourdes-i útja).

A megjelölések használata – főleg korábban – nem mindig bizonyult következetesnek. Így például zarándoklatnak minősítették II. János Pál utolsó lourdes-i látogatását (2004), viszont az ugyanott tett korábbit apostoli útnak nevezték (1983). Az olaszországi Loretóban 1979-ben zarándoklatot tett, viszont a későbbiekben már főpásztori látogatásokat (visita pastorale). Az 1989-es compostelai nemzetközi ifjúsági világtalálkozón való pápai részvételt szintén főpásztori látogatásnak nevezték, s valami miatt az 1996-os szlovéniai első pápalátogatás is ezt a megjelölést viselte (a második, 1999-ben már apostoli utazás volt). A Vatikánban mindkét magyarországi pápalátogatás apostoli útként van számon tartva.

A megnevezések mögött finom különbségtétel fedezhető fel. A pápa Itália prímásaként, a római egyháztartomány metropolitájaként az ottani helyeket főpásztorként keresi fel. Külföldön viszont – noha mindenhová az egyetemes egyház legfőbb pásztoraként utazik – az apostoli, tehát missziós, illetve egyetemes jelleg kerül előtérbe, mintegy emlékeztetve Szent Pál útjaira. Zarándoklatnak manapság már a kifejezetten csak ilyen jellegű programot tartalmazó utazást minősítik (a szentföldi némiképp kivételes, hiszen ott több más elem is szükségképpen megjelenik a programban).

Fontos megkülönböztetni a pápalátogatások említett megnevezéseit az ún. apostoli vizitációtól (olaszul: visita apostolica), amely mind az apostoli, mind a látogatás (vizitáció) kifejezést tartalmazván könnyen félreértésre adhat okot (éppen ezért tűnik kevésbé tanácsosnak a pápalátogatásra az „apostoli látogatás” kifejezés alkalmazása). Az apostoli vizitáció ugyanis nem pápalátogatás, hanem pápai megbízottak különleges helyszíni vizsgálata valamely egyházi szervezetnél, intézménynél (pl. egyházmegye, szerzetesrend stb.), ahol úgy tűnik, hogy a helyzet szentszéki beavatkozást igényel. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a pápalátogatásokban – s leginkább a főpásztori látogatásokban – van némi hasonlóság a püspök (főpásztor) által saját egyházmegyéjében rendszeresen tett látogatásokkal (ún. kánoni látogatás – canonica visitatio).

A sorozat többi részét itt olvashatja.

Érszegi Márk Aurél/Vatikáni Figyelő/Magyar Kurír

(tzs)