A pápától eltérően, pozitívan értékeli a Harry Potter-filmet a vatikáni lap

„A film a mind baljósabb, sötétebb atmoszférájú utolsó jeleneteknél éri el csúcspontját” – írja a lap július 12-i számában Gaetano Vallini a Harry Potter és a Halál ereklyéi című film második részéről. Hozzáteszi: a sötétség, a vérontás, a halál főszereplőként történő megjelenése megijesztheti a kisebbeket, ezért a film nem ajánlható mindenkinek.

Ugyankkor Vallini szerint „a történet a rosszat sehol sem tünteti fel jónak vagy vonzónak; előtérbe állítja viszont a barátságot és az önfeláldozást.” J.K. Rowling regényciklusának ifjú olvasói számára – véli – „bizonyára világos, hogy a mágia csupán írói eszköz a halhatatlanságért folytatott valószerűtlen küzdelem lefestéséhez.”

A lap másik filmszemleírója, Antonio Carriero szerint a Harry Potter-történetben olyan értékek győzedelmeskednek, amelyekben osztoznak a keresztények és a nem keresztények; ennek kapcsán a keresztény szülők elbeszélgethetnek gyermekeikkel arról, hogyan jelennek meg ezek az értékek a Bibliában.    

Potter ősellensége, Lord Voldemort „nem a sátánt jelképezi, mint hinnénk, hanem egy olyan ember, aki élete során rossz döntéseket hozott: nem akar szeretni másokat, hanem saját magát tekinti a világ közepének. Hasonlít sok kortársunkhoz, akik úgy vélik, Isten és a többi ember nélkül is boldogulhatnak; nem hisznek a túlvilágban, és rettegnek a haláltól” – írja Carriero, majd hozzáteszi: „Harry Potter, bár sohasem nevezte magát kereszténynek, felszólítja a sötét mágust, hogy javuljon meg, bánja meg tetteit és ismerje el a szeretet elsőségét, nehogy örökre elkárhozzék.”

A tiszta szívű, barátait önfeláldozóan szerető Harry alakja azt példázza, hogy le lehet győzni a rosszat, és meg lehet teremteni a békét; hogy a legnagyobb örömöt nem a hatalom, a siker vagy a könnyű élet adja: az igazi öröm a barátságban, az odaadásban, az önfeláldozásban és egy olyan igazsághoz való ragaszkodásban rejlik, amelyet nem az ember alkot a maga képmására – idézi Carrierót a CNS.

A L'Osservatore Romano idézett értékelései eltérnek attól a véleménytől, amit a jelenlegi pápa 2003. március 7-én kelt levelében megfogalmazott. Ratzinger bíboros akkor tanulságosnak nevezte és megköszönte Gabriele Kuby Harry Potter – jó vagy rossz? című könyvét, amelyben a szerző amellett érvel, hogy a Potter-könyvek ártalmasak, mert gátolják a gyermekekben a jó és a rossz iránti helyes érzék kialakulását és rombolják bontakozó istenkapcsolatukat.

„Jó, hogy felvilágosítja az embereket Harry Potterrel kapcsolatban, mert ezek finom félrevezetések, amelyek észrevétlenül működnek és mélyen torzítják a kereszténységet a lélekben, még mielőtt megfelelően kibontakozna” – írta Kubynak Ratzinger bíboros, majd 2003. május 27-én kelt levelében megerősítette: örömmel hozzájárul, hogy a szerző közzétegye véleményét a mágikus történetről.  

A két levél szövegét angolul a LifeSiteNews közli; a március 7-i eredeti (német nyelvű) levél hasonmása itt, a május 27-i engedélyé pedig itt tekinthető meg.

Szintén a Harry Potter jelenségről, annak megítéléséről szól, és a mérlegeléshez ad további szempontokat korábbi írásunk, amely itt olvasható.

Magyar Kurír