Papp Zoltán: Az Eucharisztia a „szeretet köteléke”

Elhangzott június 23-án, az Esztergom Budapesti Főegyházmegye papjainak zarándoklatán Péliföldszentkereszten.

A szeretet egyik tulajdonsága a minőségi idő. A szeretet időt szán a másikra. Köszönöm, hogy a szentségimádásban megmutatod Urunk a szeretet ezen tulajdonságát is, amikor szemlélünk Téged az Eucharisztiában.

Uram Jézus! Te elválaszthatatlanul összekötsz bennünket az Eucharisztiában, melyben jelenvalóvá válsz, s melyben nap mint nap eljössz hozzánk szentmisében.

Uram Jézus! Te az utolsó vacsorán, mint áldozati bárány nyújtottad magad oda tanítványaidnak. Véred még nem hullott, tested még nem vonaglott a fulladás kínjában. A kenyér halálra szánt testednek, a bor kiontott vérednek jele, melyben magad vagy jelen.
Ennek az egyedülálló szeretetnek részesei vagyunk ma is. Az áldozatunkban ott ragyog a megváltó kereszt és az Isten örök szándéka. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte”.

Uram Jézus! Az asztaltársak hitét a kegyelem erejével fokozod, melyben az együttműködésünk feltétlenül szükséges. Akarnunk kell, hogy mindinkább közeledjünk közvetítéseddel Krisztusom, Istenhez és egymáshoz. A Lakoma megülése akkor lesz őszinte és teljes, ha a szeretet tetteihez, kölcsönös segélynyújtáshoz, a hit terjesztéséhez és keresztény tanúságtétel különböző formáihoz kötődöm.

Jeremiás prófétánál olvashatjuk Isten bíztató szavát: „örök szeretettel szerettelek téged, azért vontalak magamhoz könyörülvén Rajtad”. Ez az örök szeretet hozta közénk Isten Fiát. Jézus, történelmünkből való távozása előtt, az Eucharisztiában, ránk bízta az Õ „Igen” szavát. Így módunk van arra, hogy mi magunk is, egyre határozottabban igent mondjunk az Atya szándékára és kövessük Krisztust, Aki közülünk, atyja dicsőségébe távozott.

Jézusom, az Utolsó vacsorán. az Eucharisztia alapításánál ezt mondtad; „Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják meg majd rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

Uram add, hogy az Eucharisztia mindig bennünket összekötő kötelék legyen, hogy felismerjük szavadat, és szeretetben tudjunk élni. Mert Uram, a kenyér, amit megtörünk, a Krisztus testében való részesedés, közvetlen egység. Mint a kenyér, úgy mi, sokan egy test vagyunk. Nem sok test, hanem egy. Amint a kenyér, bár sok búzaszemből készült, annyira egy kenyérré lesz, hogy már nem lehet benne megkülönböztetni a szemeket - a búzaszemek ott vannak ugyan a kenyérben, de az egységbe gyúrt kenyérben már nem lehet megkülönböztetni azokat - úgy mi is mindnyájan, egymás között és Krisztussal, egységet képezünk. Ugyanaz a test táplál mindannyiunkat. Ahogy az Apostol mondja: „Mindnyájan egy kenyérben részesülünk.” Ha tehát mindnyájan ugyanabban a kenyérben részesülünk, miért nem mutatunk egymás iránt azonos szeretetet is.

Az Eucharisztia a szeretet köteléke, amely elválaszthatatlanul összeköt Istennel, amely szeretetben eggyé „olvaszt” Krisztussal. Jézus mondja: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, ami az égből szállt alá...” (Jn 6, 56-58a)