Párbeszéd az egyházban

A lapnak nyilatkozó teológusok – Paul Valadier, a Centre Sèvres párizsi jezsuita egyetem filozófiatanára és Frédéric Louzeau, a párizsi Notre-Dame Egyetem vezetője –  szerint a II. Vatikáni Zsinaton lezajlott mélyreható és eredményes párbeszéd dacára a „tanító egyház” és a „tanuló egyház” közötti ellentét lassan oldódik.

Jacques Noyer volt amiens-i püspök az egymás meghallgatására, az új utak keresésére való készséget hiányolja, amely pedig elengedhetetlen volna ahhoz, hogy felismerjük és megmutassuk, hogyan lehet, illetve kell megélni az Evangéliumot a mai világban – írja a La Croix.

Az értelmes dialógus hiányának oka az is, hogy a katolikus értelmiség hangját egyre kevésbé hallani, a teológiai iskolák fogynak, csökken a keresztény egyesületek száma, s az 1970-es évektől kezdve lassan fogyatkozik a hívők létszáma. „Az egyház újjászervezésének kérdése olyan súlyos, hogy minden erőnket felemészti – fogalmaz Frédéric Louzeau. – Kevés az a hely, ahol elég idő és ember jut teológiai kérdésekre, ahogy nálunk a Notre-Dame Egyetemen, és ez sok nehézséget vet fel.” 

Jean-Paul Durand domonkos, a párizsi Katolikus Intézet kánonjog tanára arra figyelmeztet, hogy „létezik vitakultúra a katolikus egyházon belül, még ha kevéssé ismert is. A kánonjog kimondja, hogy a krisztushívőknek joga, sőt kötelessége, hogy véleményüket elmondják püspökeiknek, és a többi krisztushívőnek is. (A CIC szó szerint így fogalmaz: „Tudásuk, szakértelmük és tekintélyük alapján joguk, sőt néha kötelességük, hogy az egyház javát érindő dolgokról véleményt nyilvánítsanak a szent pásztorok előtt, és véleményüket a hit, az erkölcs és a pásztorok iránti tisztelet megtartásával, valamint a közjónak és a személyek méltóságának figyelembevételével, a többi krisztushívőnek tudomására hozzák." CIC 212. kán. 3.§ – a Szerk.) „Nem szabad félni feltenni a kérdéseinket – fogalmaz az interjúban Bernard Sesboüé, a Centre Sèvres teológusa –, de nagyon fontos, hogy ésszerű és átgondolt módon kérdezzünk."

Jacques Noyer szerint „Krisztus nem egy szöveget, egy törvényt vagy egy intézményt hagyott ránk. Õ a Szellemét adta nekünk, és nemcsak néhány embernek, hanem az egész egyháznak. Különböző nyelveket is adott hozzá, mintegy ösztönzésképpen, hogy szóljunk általuk, és folyamatos véleménycserét tartsunk fenn, mely mindannyiunk tapasztalataiból táplálkozik, és azokból nyeri gazdagságát is.”

Magyar Kurír

A kép illusztráció.