
– Poupard bíboros úr a sajtótájékoztatón utalt arra, hogy a mai világban érzékelhetően kevesebb meggyőződéses ateista van, viszont annál több a közömbös, agnosztikus ember, vagy olyan, aki hívőnek tartja ugyan magát, de nem akar semmilyen egyházhoz tartozni. Bonyolultabbá vált tehát a helyzet, mint akár húsz évvel ezelőtt, amikor az idealista és a materialista világnézet folytatott dialógust. Lehet-e, érdemes-e ma, ebben a kaotikus helyzetben eredményes párbeszédet folytatni?
Paul Poupard: XVI. Benedek pápa is folyamatosan hangsúlyozza, és én sem tudok mást mondani, mint azt, hogy a vallások és a kultúrák közötti dialógus a lehető legfontosabb Európa jövője szempontjából. A mai világban, amely valóban igen bonyolult, a legfontosabb először önmagunk és a másik fél identitásának a megismerése. Valóságos dialógus csak olyan partnerek között létezhet, akik határozott önazonossággal és meggyőződéssel rendelkeznek. A második feltétel pedig egymás kölcsönös megbecsülése, tiszteletben tartása. Emellett a legfontosabb annak felismerése, hogy együttesen kell a jövőt felépítenünk.
– Milyen lehetőség van a mai magyar társadalomban az értelmes, meggyőződésen alapuló párbeszédre? Van-e ma erre fogadókészség, elősegítheti-e mindezt a konferencia?
Erdő Péter: Nem magának a dialógusnak a folytatása a probléma, hanem hogy egyáltalán olyan helyzetbe kerülhessünk, hogy józan párbeszédet folytassunk, hiszen a gondolatok készen állnak, és a gondolkodó emberek készek arra, hogy ezeket a gondolatokat megosszák egymással. A mai társadalomban mintha kevesebb volna erre az igény. Mintha mindenfajta világnézet egy kicsit peremre szorult volna. Pedig minden társadalomnak szüksége van arra, hogy legyenek közös, elfogadott erkölcsi, világnézeti alapjai. Fontos lenne, ha ez a fajta párbeszéd újra megkezdődne.
Vizi E. Szilveszter: A tudomány értéket teremt. Ezek az értékek a világ gazdaságát olyan exponenciális pályára helyezték, amelyet az emberiség már szinte követni sem tud. Az erkölcs nem fejlődött a tudománnyal párhuzamosan. Az olló szétnyílt, és ez súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel. Gondoljunk például a genetika fejlődésére. Lehetővé vált egy genetikailag tervezhető és formálható ember létrehozása. Mi, a tudomány képviselői örülünk annak, hogy ezekben a kérdésekben az egyházak, jelen esetben most a katolikus egyház hallatja a hangját. Az egyházaknak, de a kultúra minden képviselőjének, az írástudó embereknek igen nagy a felelőssége abban, hogy ez a bizonyos olló a tudományos és az erkölcsi fejlődés között ne nyíljon tovább. Ezért tartottuk fontosnak a konferencia megszervezését.
Magyar Kurír