Pawel Cebula a magyar-lengyel kapcsolatokról

Isten kegyelméből 15 éve élek Magyarországon. Ez idő alatt sikerült megismernem a magyarok és a lengyelek kapcsolatának történetét. Ezért kicsit meglepődtem, amikor egy volt miniszter, elemezve Európa helyzetét, azt mondta: „Építsünk erős hidat a két ország között.” Azt válaszoltam neki: „Az erős híd már 1000 éve létezik, nekünk csak járnunk kell rajta!” Ennek a hídnak nagyon erős és biztos pillérei vannak, mély lelki egységet alakító szent és boldog testvéreink. Róluk szól a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilikában lévő magyar kápolna, amelynek a neve: Communio Sanctorum, Szentek Közössége.

Ezt a kápolnát az irgalmas szeretet kegyhelyén Krakkóban Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása áldotta meg 2004. október 9-én, nemzeti zarándoklat keretében. Akkor helyezte el a kápolnában Szent István király ereklyéit, annak az ereklyének a részét, amelyet Nagy Lajos vitt Lengyelországba, amikor lengyel király lett, hogy ezzel jelképezze a két ország egységét.

Példátlan az 1000 éves magyar-lengyel kapcsolat. Van-e a világon két más nemzet, amely ilyen barátsággal rendelkezne és dicsekedhetne? Ennek a barátságnak a legtevékenyebb építői a szentek, közülük a krakkói kápolna mozaikjai ábrázolják Szent Lászlót, aki Lengyelországban született, lengyel anyától. Ott látható Boldog Szalómea Kálmán herceg felesége, Árpád-házi Szent Kinga, akit a lengyelek a nép anyjának neveznek, és húga Boldog Jolán, akik nagynénjük példáját követve klarissza nővérek lettek az ószandeci kolostorban. A magyar-lengyel szentek között nagyon fontos szerepet játszik Nagy Lajos leánya, Szent Hedvig királynő, akinek létezését köszönheti nem csak a Jagelló Egyetem – ahol évszázadokon keresztül sok magyar diák tanult –, hanem Litvánia, mint keresztény ország, és az egész közép-európai régió.

A szentek megmutatják, melyik úton érdemes járni. Példás életük számunkra nem csak ajándék, örökség, hanem felhívás, feladat. Isten szolgája, II. János Pál 1999. június 16-án Ószandecen, Kinga szentté avatásán így bátorított bennünket: „Ne féljetek szentek lenni!”. Most, amikor XVI. Benedek Lengyelországban járt, a kezembe került az egyik napilap, amelyben találtam egy mellékletet a Szent Kereszt millenniumáról. Szent Kereszt egy Kielce és Sandomierz között fekvő hegy, ahová 1000 évvel ezelőtt a legenda szerint Szent Imre vitte el Krisztus keresztjének egy darabját. E kereszt körül most június 10-11-én újra összegyűltek a lengyelek, és a magyarok prímásuk Erdő Péter bíboros vezetésével. Ez a szimbolikus ünnep megmutatja, hol találhatjuk meg újra és újra az igazi egység forrását: Isten önfeláldozó és irgalmas Szeretetében.

Érdemes találkozni Jézus keresztjénél, hogy utána együtt tudjunk haladni a Szeretet győzelme felé. S talán jobb lenne nem is a hídon menni, mert akkor valakik fölött járnánk, hanem a rendes úton, akkor is, ha ez nehezebb, akár történelmi, akár mostani akadályok miatt. Ez az út a szomszédaink között, a megbocsátás és kiengesztelődés által járható.

Krakkóban az Isteni Irgalmasság-bazilikában, a magyar kápolna mellett készül most a szlovák kápolna. Ez is egy jel. Ott hangzott el II. János Pál üzenete:

„A lengyel és magyar nemzet évszázadokat átölelő testvéri kapcsolatára és lelki közösségére is emlékeztet ez a nap. Az új kápolna ennek a barátságnak bizonysága. A hit, a szeretet és az életszentségre való kölcsönös törekvés egységének ez a szimbóluma tanítson mindig e helyről és gazdagítsa mindazok szívét, akik ide zarándokolnak.

Ez a szentély mindarra emlékeztet minket, amit atyáink különféle módon megvalósítottak: a hűségre, az egyetértésben való kitartásra, a lelki egységre a magyar, lengyel és a kelet-közép-európai nemzetek szentjeivel és boldogjaival, akiknek élén a Legszentebb Szűz Mária áll. Kérem Istent, hogy a következő nemzedékek őrizzék meg a communio sanctorum-ot az ég szentjeivel és mindazokkal, akik törekszenek az életszentségre. Kedves Testvéreim, Isten Irgalmasságába ajánllak mindannyiótokat, a lengyel és a magyar Egyházat, és szívből küldöm apostoli áldásomat.”

Pawel Cebula írása az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye újságjában jelenik meg a jövő héten.

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Magyar Kurír