Pázmáneum - 380 év a papképzés szolgálatában

Bécs: Szeptember 6-án, szombaton ünnepséggel kezdte meg 2003-2004-es évét a gazdag múltra visszatekintő, 1619 január 10-én alapított Pázmáneum. Az eseményen jelen volt Mádl Dalma asszony, a köztársasági elnök felesége, Erdő Péter érsek, Magyarország prímása, Georg Zur érsek, Ausztria apostoli nunciusa, Ivan Ljavinec, Prága korábbi görög katolikus exarchája, Bíró László püspök és Barsiné Pataky Etelka nagykövet asszony.
A Szentszék 1953-ban adta át az ingatlant a bécsi érseknek. A szándék az volt, hogy meghiúsítsák a budapesti kommunista rezsimnek az épület eltulajdonítására irányuló törekvéseit. A Pázmáneum szomszédságában lévő amerikai nagykövetségen élt 1971-től 1975-ben bekövetkezett haláláig Mindszenty József hercegprímás.
Christoph Schönborn érsek két évvel ezelőtt Paskai László bíborosnak adta vissza az épületet. Azok a teológusok laknak a Pázmáneumban, akik posztgraduális tanulmányokat folytatnak Bécsben. Itt kaphatnak elhelyezést azok az egyházi munkatársak is, akik Bécsben németül tanulnak.
Ünnepi beszédében Erdő Péter felidézte a Pázmáneum változatos történetét. Az alapító Pázmány Péter tudta: a 17. századi, széttöredezett Magyarország számára létfontosságú, hogy magasan képzett, és mélyen hívő emberek munkálkodjanak az ország politikai és vallási egységének helyreállításán. Pázmány azzal a céllal alapította meg a papi szemináriumot (akkor az Annagasse-n), hogy a papnövendékek a nagyhírű bécsi egyetemen tanulhassanak.
Az itt folyó munkának II. József, a kalapos király vetett véget 1784-ben: a szemináriumban a süketnémák intézetét rendezte be. Az egyházi személyeknek el kellett hagyniuk a Pázmáneum akkoriban már a Postgassén működő épületét, és Pozsonyba kellett költözniük. Ez egészen 1804-ig tartott, amikor is az intézet ismét megnyithatta kapuit Bécsben.
A jelenlegi épületet, amely a Boltzmangassén található, a 19. század végén gróf Széchenyi Miklós püspök, esztergomi kanonok építtette. Viktor Czigler tervei alapján igen gyorsan, 1899 nyarától decemberig elkészült az épület, amelybe 1901-ben I. Ferenc József is ellátogatott.
A század első évtizedétől 1948-ig virágkorát élte az intézmény: csaknem nyolcszáz jelölt készülhetett fel ezekben az években a papságra.
1948 volt az utolsó év, amikor hivatalosan növendékek érkezhettek Bécsbe, ők azonban már nem térhettek haza, hogy gyakorolják papi hivatásukat. A Szentszék 1953-ban a Bécsi Érsekség gondnokságára bízta a Pázmáneumot. 1963-ban szenteltek utoljára Pázmáneum-növendéket pappá.
Erdő Péter megköszönte a Bécsi Érsekségnek, hogy megőrizte, majd amikor lehetővé vált, visszaadta az ingatlant.
A jövőt illetően elmondta: A magyar egyház nem tudja megtölteni szeminaristákkal az épületet, mivel sajnos kevés a papnövendék. A háznak más funkciókat is be kell töltenie. Találkozóhelye lehet például a Bécsben élő magyar csoportoknak, közösségeknek. Lehetőséget kínál arra is, hogy a magyar egyház találkozhasson az osztrák egyházzal és társadalommal. Így válhat a Pázmáneum az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Magyar Katolikus Egyház bécsi nagykövetségévé, mondta Erdő Péter.
A Pázmáneum rektora, Csordás Eörs, protonotárius kanonok szólt a magyar és az osztrák szomszédságról, amely az egyházra is érvényes, és amelynek a Pázmáneum szimbóluma. Köszönetet mondott továbbá az eddigi fenntartóknak. KAP/MK