…a Pázmány Egyetem nagykancellárját, Erdő Péter bíborost

– Bíboros úr köszöntő beszédében a Szent Szív és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemek kapcsolatáról szólt. Milyen további együttműködések képzelhetők el a két intézmény között?
– Az együttműködési lehetőségek minden egyetemi kapcsolatrendszerben nagyon szélesek. Ebben az esetben különösen is, mert a milánói egyetemnek sok fakultása van, és ezeken – a mi fogalmaink szerint – sok „szakon” folyik a képzés. Az együttműködés területeit azonban elsősorban a mi egyetemünk kínálata határozza meg. Ebből a szempontból különösen fontos az Olasz Egyetemközi Központ, amely a Szentkirályi utcai épületünkben működik, és amely több olasz egyetem bevonásával végzi tevékenységét. Ennek a munkának az eredménye az, hogy olasz egyetemeken kiadott diplomákat is lehet az itt végzett tanulmányok után szerezni, ami azt hiszem, nagy előny. Ennek az együttműködésnek a keretében bizonyos európai tanulmányokat, jogi, gazdasági és természetesen az olasz-magyar kulturális kapcsolatokat érintő bölcsész tanulmányokat is lehet folytatni. A jövőben mindezek erősödésével lehet számolni.

Közös phd-kurzusaink most is vannak, különböző jogi keretben és tartalommal, és bizonyára újabb képzések is alakulnak majd.

– Egyéb tudományterületeken lát-e lehetőségeket?
– Természetesen más területek is vannak, ahol az olasz fél nagyon erős, különösen az orvostudományban, hiszen például a római Gemelli Klinika is ehhez az egyetemhez tartozik. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a biológiai kutatások és az informatika kapcsolatának. Ez szintén olyan terület, ahol a mi informatikai karunk is, kutatóközpont szintjén, előrehaladott munkát végez. El tudom képzelni, hogy ezen a területen is kiszélesednek a kapcsolataink.

A milánói Katolikus Egyetem egyébként nagy érdeklődést mutat az esztergomi Hittudományi és a Tanítóképző Főiskolával való együttműködés, illetőleg az egyházmegye iránt. Ennek az oka részben az esztergomi kutatási lehetőségek gazdagsága (könyvtár, levéltár, múzeum, kincstár). Azt hiszem, ebben a tekintetben is van még perspektívája a milánói egyetemmel való együttműködésnek.

– Bíboros úr hogyan tudta/tudja személyesen elősegíteni az egyetemközi kapcsolatok fejlődését, figyelembe véve a többi európai egyetemet is?
– Annak idején, rektor koromban igen sokat fáradoztam azon, hogy jó európai és amerikai, egyetemekkel, sőt ázsiaiakkal is, kétoldalú együttműködési szerződések jöjjenek létre. Körülbelül harminc egyetemmel sikerült akkor ilyet létrehozni. De nem elég az, hogy együttműködési szerződések szülessenek, hanem ki kell azokat tölteni tartalommal. Érdekes volt például egy akció a kolumbiai bogotái Javeriana egyetemmel, amely egy ősi, jezsuita alapítású, nagy egyetem, (ilyen értelemben egy kicsit rokona a mi Pázmány Péter egyetemünknek, alig néhány évvel idősebb az övék), ott például a spanyol nyelv és latin-amerikai kultúra területén nagy értékű könyvbeszerzésre került sor. A mi spanyol szakunkat ezzel jelentős mértékben támogatták.

– Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek?
– A magyar egyetemek ma még többnyire, bár nem kizárólag, magyar nyelven oktatnak, miközben a magyar diákság egy része, különösen bizonyos területeken, olyan egyetemeken kíván diplomát szerezni, amelyek nemzetközileg is elfogadottak, mégpedig nemcsak elvileg, hanem a szaknyelvi terminológia és a külföldön közvetlenül használható tudás szempontjából is. Mint hajdan a középkorban vagy a barokk korban, most is megkezdődött egy jelentős diák-migráció Magyarországról. Tehát nekünk az európai egyetemek versenyével is szembe kell néznünk, nemcsak azért, hogy nyugatról kapjunk vendég diákot, hanem a saját diákjainkért is.

Ebben a versenyben nagyon fontos, hogy az a diák, aki nálunk tanul, egy jelentős nemzetközi összefüggésbe lépjen be, hogy többféle nyelven, többféle diplomát szerezhessen nálunk.

– A zárszámadási törvényről szóló vita, a költségvetési megszorítások adott helyzetet teremtenek…
– Igen, és ez gyakran ismétlődik.

– Nem lehetne-e megoldás ebben a helyzetben, hogy a külföldi egyetemekről több tandíjat fizető diákot fogadjon a Pázmány Egyetem?
– Költségtérítéses oktatás ma is van. Ennek azonban egyrészt a kereslet szab határt, másrészt az infrastruktúra és a kapacitás. Az épületeink, az oktatóink, egyéb feltételrendszerünk meghatározza, hogy hány embert tudunk tisztességesen képezni. Bármennyire is kedvező lenne gazdasági szempontból, hogy még sokkal több külföldi diákot fogadjunk, nincs rá lehetőség. Az egyetemnek új és új, vagy évente többször változó gazdasági feltételek között kell valamilyen módon tovább dolgoznia. Azt hiszem, hogy egyedül üdvözítő megoldás, amely hosszú időre megfelel, sajnos nincs.

– Értékesebb-e az a tudás, amelyet egy diák egyházi egyetemen szerez meg egy olyan egyetemmel szemben, ahol a lelki töltés nem annyira fontos?
– Azt hiszem, hogy többféle síkja van ennek. Egyrészt az a kérdés, hogy az intézmény jellegénél fogva mi mindenre hivatott, vagy lenne hivatott, és aztán, hogy ténylegesen mit sikerül ebből megvalósítani. Ez állami, egyházi egyetemnél igen változó lehet. Természetesen az „plusz”, ha a szakismeretek közlésén túl általánosabb látásmódot is kap az ember a tanulmányai során. Ez a katolikus egyetemek célkitűzése. Ismétlem, hogy mennyire sikerül megvalósítani, az más kérdés. Nagyon fontos, hogy az egyetem működésében megjelenjenek emberi szinten is azok az értékek, amelyeket magáénak vall az intézmény.

Ilyen szempontból viszont, a világon bárhol, olyan intézményekben is, amelyek nem viselik a „katolikus” vagy „keresztény” elnevezést, kialakulhatnak olyan emberi közösségek, amelyek a szakmai etika szempontjából példaadók. Mindenesetre ez borzasztóan nehéz dolog, ezért meg kell kínlódni egy egyházi intézményen belül is. Mert annyi minden teszi szétszórttá, lelkiismeretlenné, önzővé az embert… Ezeken kell felülemelkedni ahhoz, hogy atmoszférát teremthessünk.

MK