A Pécsi Egyházmegye küldöttsége Rómában

XVI. Benedek pápa magyar nyelven köszöntötte a zarándokokat: „Isten hozta az ezeréves Pécsi Egyházmegye küldöttségét, akik Mayer Mihály püspök fvezetésével érkeztek. Szent Péter apostol és Szent Mór püspök, az egyházmegye védőszentjeinek közbenjárására a mindenható Isten áldását kérem Kedves Mindnyájukra. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Az audiencia után Mayer Mihály püspök felkereste a Vatikáni Rádió stúdióját, s a rádió hallgatóinak beszámolt a kihallgatáson szerzett élményeiről:

„Még mindig az elvarázslás alatt vagyok, hiszen a VI. Pál Terem teljesen tele volt, és a magyarok is egészen jó helyet kaptak az első sorokban, s maga a Szentatya mondta el magyarul a köszöntő és üdvözlő szavakat. A magyarok ugyanúgy, mint a többiek, éljenzéssel fogadták a köszöntést, és az éljenzés után kétszer elénekelték: 'Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!' Ilyen környezetben elénekelni a pápai himnuszt sokkal többet jelent, mint egy szentmise után, mert itt az ember élő és eleven hitvallásként és a péteri szolgálat megbecsüléseként teszi ezt. Ott ültem a püspökök között, és figyeltem az egész termet. Annyiféle helyről jöttek emberek, és az volt az első benyomásom, hogy most itt Babilon van. Megéltem azt, hogy pünkösd napja volt. A nyelv nem elválasztotta az embereket, hanem összekapcsolta őket. S ennek a centruma a Szentatya volt. Mindenki üdvözölte őt a saját nyelvén, énekeltek, zenéltek, és úgy éreztem akkor, hogy gazdagítjuk egymást a különböző nyelvekkel, és átéreztem azt, hogy most mit jelent katolikusnak lenni, így mondanám: pünkösd napját megélni, ezt jelenti, hogy katolikus vagyok. Mindenütt a világon, minden katolikus templomban, legyen az bármelyik világrészen, otthon érezzük magunkat. Most pedig itt Rómában szintén mindenki otthon érezhette magát."

A püspök arról is beszélt, milyen ajándékokat adott át az egyházmegye nevében a Szentatyának: a XV. századi pécsi misekönyv fakszimile kiadását, egy ezüst éremsorozatot az elmúlt ezer év kiemelkedő személyiségeiről, valamint egy gobelin stólát.

„Amikor mi püspökök felmentünk köszönteni a Szentatyát, megmutattam neki azt a misekönyet, amelynek az eredetijét 1499-ben nyomtatták, és most fakszimile kiadásban kiadtuk. Négy ilyen misekönyv van a világon. Egyik sem egészen teljes. Mi engedélyt kaptunk, hogy a hiányzó néhány lapot egy másik misszáléból hozzárakhassuk, és így a misekönyv teljes. Legalább ötszáz sorszámozott kötetet próbálunk megjelentetni; a pápáé lett az első, a pécsi püspökségé a második. Ugyancsak átadtam a Szentatyának egy stólát, amelyet a jubileumi év alkalmával készíttettünk. A stóla kézzel hímzett, a Pécsi Egyházmegye címere van rajta, és Rétfalvi Sándorné készítette. Megmutattam a Szentatyának azt az éremsorozatot is, amelyet a jubileumi év alkalmából adtunk ki. Középen van egy nagyobb érem, és körbeveszi több kisebb érem, amelyen ott vannak az egyházmegye jelentős püspökei. Most csak megemlítem Szent Mórt, Kalán püspök, Alsáni Bálint, aki bíboros is volt, Janus Pannonius, Szatmári György, Radanay Mátyás, Klimo püspök, Scitovszky János, Zichy Gyula, és a hátoldalán ezeknek szintén jelentős személyek vannak, de nem püspökök: Remete Szent Pál, a máriagyűdi templom, Winkler Mihály stb. Ezzel is dokumentálni akartuk, és szinte így mondhatnám: megfogni a múltat, hogy ne csússzon ki a kezünkből, hogy jelen legyen, hogy építhesse a jövőt. A nagy címeren és a nagy érmén – csak érdekességképpen említem, hogy – ott van az első püspök, Bonipert, és mindjárt ott látjuk a Szent Kereszt oltárát, Vilmos püspök címerét, Móri Fülöpöt, aki a mohácsi csatában halt meg, és ezért az éremnek az alján ott látunk egy halott katonát, mellette ott a szeminárium díszes kapuja. Az egész egyházmegye múltját rá lehet fűzni ezekre a személyekre, akik egyfajta kristályosodási pontot jelentenek.”

Magyar Kurír