Példaértékű összefogás a Délvidéken élő magyarokért

A Szerbiában Működő Mária Rádió magyar szerkesztősége már évek óta – mondhatjuk a kezdetektől – együttműködik a magyarországi, az erdélyi és a felvidéki Mária Rádiókkal. Ezek a rádiók vallási műsort készítenek, de a szórványban élők és a kisebbségi léttel szembesülő hallgatók számára fontos anyanyelv ápolási szerepük is van és az identitás, valamint a nemzeti öntudat megőrzésének is jelentős segédeszközei. Jellemző rájuk az önkéntes munka és az egymásért való áldozatkészség ápolása és terjesztése. Több közös műsor készült már e rádiók szerkesztésében, több találkozón és zarándoklaton is együtt vett részt e rádiók vezetősége, munkatársai, önkéntesei és hallgatói. A négy rádió négy országban működik, de egy nyelven beszél: magyarul.

A napokban e testvéri összefogás új fejezetének vagyunk tanúi. Mégpedig anyagiakról van szó. A Délvidéki Mária Rádió van most bajban, mert itt a hallgatók szegények, nem jut még el a rádió hangja mindenhová, és nem tudják eltartani rádiójukat. A leállás veszélye fenyeget. Erre a másik három ország rádiójának vezetősége összefogott és megszólították hallgatóikat, hogy segítsenek.

A Mariathon elnevezésű, kétnapos adománykérés során 952 ember tárcsázta a magyarországi Mária Rádió adományvonalát, és 6 millió 80 ezer forint összegű felajánlás érkezett. Az erdélyi magyar nyelvű Mária Rádió 1 millió 40 ezer forintot gyűjtött össze a délvidéki magyar nyelvű Mária Rádió javára. Két nap alatt több mint ezer hallgató adományozott.

Lehet remélni, tervezni: fennmarad a Mária Rádió magyar nyelvű adása a Délvidéken is. Ez az összefogás példaértékű. A mai világban, ahol az anyagiak uralják az értékrendet, mégis vannak olyan emberek, akiknek fontos a szolidaritás. Nemcsak beszélni róla, hanem tenni érte, a másik emberért, a bajbajutott magyar testvérért.

Az adománygyűjtő két napban számtalan megrendítő tanúságtételt is hallottunk – írta beszámolójában Kovács Csaba, a délvidéki magyar nyelvű Mária Rádió koordinátora. Az adakozók is elmesélték indíttatásukat, miért akartak segíteni. Egyeseket a délvidéki gyökerek köteleznek, mások emberszeretetből, nemzeti együttérzésből nyitották meg pénztárcájukat. A második nap végén hangzott el egy szép összefoglaló, melyben egy budapesti atya ezt nyilatkozta: „A délvidéki magyarok áldozatot hoznak azzal, hogy ott élik meg magyarságukat, ahol születtek. Ezt el kell ismerni, mert sokat szenvedtek és szenvednek ma is.” Azt hiszem, hogy ez az elismerés nagyon fontos, és felbátorít bennünket arra, hogy merjünk tovább dolgozni, imádkozni, álmodni… magyarul”.

Mária Rádió/Magyar Kurír