„Pénzünk már van, de értékrendünk nincs” – az evangelizáció jövője Kínában

„A családom már öt generáció óta katolikus. Bibliaszakértői tanulmányokat folytattam, és a ’földalatti’ egyházhoz tartozom. ’Földalatti’ püspököm küldött ’hivatalos’ szemináriumba tanulni. Kilenc évig tanultam az Egyesült Államokban, és két éve tértem vissza Kínába. Sok kínai pap járt be az enyémhez hasonló utat” – mondja el Joseph Csang Wenxi.

Kínában a ’hivatalos’ és a ’földalatti’ egyház lassan közeledik egymáshoz. Történelmileg a megkülönböztetés a papok és püspökök párthűsége alapján született, amikor a kommunista rendszerre felesküdő egyházi személyek által képviselt ’hivatalos’ egyház és az ezt megtagadó, illegálisan működő ’földalatti’ egyház kettészakadt.

2007-ben a kínai katolikusokhoz írt levelében XVI. Benedek pápa is arra buzdította a kínaiakat, hogy a rendszertől való félelmet levetkőzve, törekedjenek helyreállítani az Egyház egységét. Jelenleg ugyanis a ’földalatti’ egyház tagjai az illegalitás miatt folytonos bizonytalanságban élnek, a ’hivatalosak’ pedig túlságosan függnek a kormánytól, és ez a helyzet esetenként az identitásukat fenyegeti. Márpedig e megosztottság igen nehéz teher.

„Figyelembe kell vennünk azt is, hogy 1949 és a 80-as évek között Kínában mindennemű vallási tevékenyég tiltott volt, így a II. Vatikáni Zsinattal kapcsolatban semmiféle hír nem jutott el hozzánk. Ezért aztán nem volt könnyű utunk az I. Vatikáni Zsinattól a II. Vatikáni Zsinatig. Nálunk hagyományosan nagyobb a hangsúly a plébániák közösségének lelki gondozásán, mint az evangelizáción” – folytatja az atya.

„Azonban az utóbbi generáció leforgása alatt jelentős változásokat éltünk meg. A bibliai tárgyú képzések például gyorsan fejlődnek, aminek oka lehet a mára több mint 50 millió hívet számláló protestáns egyházak egyre növekvő befolyása is. Számos karizmatikus mozgalom is indult” – teszi hozzá Joseph Csang Wenxi.

A világiak szerepe is egyre nő, egyre jobban képzettek, és a hittanra beiratkozók száma is emelkedik. A humanitárius akciók és a médiakiadványok (újságok, weboldalak, DVD-k) megszaporodtak. „Természetesen a helyzet egyházmegyénként változó, hiszen Kína túl nagy ahhoz, hogy általánosítani lehessen – így az atya –, de egyértelműen érezhető, hogy változás kezdődött. A hit évét mi is ünnepeljük, a püspökök ennek kapcsán pásztori leveleket adtak ki, melyekben bátorítják az evangelizációs munkát és a világiak missziós szerepvállalását.”

Az egyházaknak jelentős társadalmi változásokkal is szembe kell nézniük. A növekvő városiasodás nagymértékű belső népességmozgást indított el, melynek következtében a vidéki plébániák kiürülnek, a városokban pedig a hívek sokszor nem tudják, kihez fordulhatnak. „A pénzkeresés nem elégíti ki őket – folytatja Joseph atya –, és a spiritualitás terén rengeteg a hiányosság. Az öngyilkosságok száma nő, a házasságoké csökken. Úgy vélem, hogy a modernizációnak szüksége van a kereszténységre, hiszen pénzünk már van, de értékrendünk nincs! Hatalmas hátrányt okoz, hogy az egyház nem szólalhat meg nyilvánosan.”

Az atya szerint Kínában az evangelizáció sikere a helyi közösségek és a világiak megmozdításától függ. De figyelembe kell venni Kína többezer éves kultúráját, és erős identitástudatát. A kínai értelmiség mindig is nyugati „importáruként”, idegen vallásként tekintett a kereszténységre.

La Croix/Magyar Kurír