Péter és Júdás – 2007. április 4.

Hazai – 2007. április 4., szerda | 0:07

Közösek abban, hogy megtagadták Jézust, és ugyanarra a mélypontra jutottak el. Különböznek abban, hogy Júdás nem tudott kiemelkedni ebből az állapotból, Péter viszont új életet tudott kezdeni. Péter és Júdás benne lakozik mindannyiunkban.

Júdás akkor kerekedik felül, ha kilátástalannak látjuk életünket, Péter akkor kerekedik felül, ha túllátunk a legmegrázóbb eseményen is. A mélypont az, ahonnan csak segítséggel bírunk felkelni. Júdás nem kért segítséget, Péter kért, és kapott is. Ha istenkapcsolatunkat nem újítjuk meg, akkor pókhálószerűen beszövi életünket egy olyan öntudat, hogy mindent meg tudunk oldani magunkban. És azt hisszük, hogy az a biztos, amit nem bízunk másra.

Júdás zárt ember, Péter nyitott. Júdás a múlt embere, Péter a jövőé. Júdás csak hátrafelé tud nézni, Péter előre is. Igaz, hogy mindkettőjüknek volt egy olyan jelen pillanatuk, amikor teljesen kitaszítottnak érezték magukat, és innen nagyon különbözően léptek tovább. A megtérés lehetősége sohasem veszik el. Valójában mindketten kősziklák. De mennyire különbözőek. Júdás kővé merevedett lelkű ember, akinek halál utáni élete Isten titka. Péter pedig az a szikla, amelyre építkezni lehet. Tanuljunk Júdásból, hogy Péterré váljunk.

Sánta János