Péter és Pál apostolok ünnepe – 2005. június 29.

Szent Péternek és Szent Pálnak köszönhetjük, hogy az Egyház elindult, van földrajzi és lelki központja, Róma, ahová egyre többen zarándokolnak, mert azt érzik, hogy jobban találkozhatnak az élő Istennel. Magyar népünk is különös tisztelettel tekint rájuk, mert a mai ünnephez köti az aratás kezdetét. Begyűjtjük a búzát, hogy kenyér és Oltáriszentség legyen belőle.

Péter és Pál nagyon eltérő jellemek voltak, de a végén összetalálkoztak, nemcsak ugyanazon városban, hanem ugyanazon vértanúságban is. Különböző útját járták az üdvösség hirdetésének, de egyazon Krisztusról beszéltek.

Mi is különböző tulajdonságokkal bírunk, sőt még össze is különbözünk, mint ők maguk is, de éljen szívünkben a nyitottság, hogy Krisztus egyesít bennünket, ha őszintén vállaljuk saját életáldozatunkat. Péter nem lett Pálnál különb, azzal, hogy őt tekintjük az első pápának. Pál nem lett Péternél különb azzal, hogy többet misszionált, mint Péter.

Merjük magunkat odaadni másokért, saját karakterünk szerint.

Sánta János