Péter hitével tekintsünk Jézusra

Az evangéliumok szerint Simon hitvallása Jézus életének meghatározó pillanatában következik be, azaz amikor galileai hithirdetése után elszántan Jeruzsálembe indul, hogy ott beteljesítse üdvözítő küldetését. A tanítványok részesei ennek a döntésnek. Jézus egy olyan választás elé állítja valamennyiüket, amely a későbbiekben megkülönbözteti őket a tömegtől, és a hívők közösségét, az Õ „családját”, a kezdeti Egyházat fogják alkotni.

Kétféleképpen láthatjuk és ismerhetjük meg ugyanis Jézust: az egyik, ahogy a tömeg teszi – ez felületesebb látásmód; a másik pedig – az apostolok látásmódja – mélyrehatóbb és hitelesebb. A kettős kérdéssel: „Minek mondanak engem az emberek – minek tartotok ti engem?” – Jézus arra hívja a tanítványokat, hogy ráébredjenek erre a másfajta látásmódra.

Az emberek Jézust prófétának tekintik, ami nem helytelen, de nem elegendő. Fontos, hogy mélyebbre hatolva felismerjük a Názáreti Jézus személyének egyediségét, újdonságát. Ma is így van ez: nagy tudósok elismerik Jézus spirituális és erkölcsi nagyságát, az emberiségre gyakorolt hatását, Buddhához, Konfuciuszhoz, Szókratészhez, vagy a történelem más nagy bölcseihez hasonlítva őt. Nem jutnak el azonban odáig, hogy felismerjék egyedülálló mivoltát. Gyakran pusztán vallásalapítónak tekintik Jézust, akitől ki-ki meríthet magának valamit saját meggyőződésének kialakításához.

Úgy mint akkor, Jézus nekünk, a jelenkor tanítványainak is megismétli a kérdést: „És ti minek tartotok engem?” Mi pedig magunkévá akarjuk tenni Péter válaszát, amely Máté evangéliumában így szerepel: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16).

A sajátos megbízatás, amelyet az Úr Péternek adott, abban a személyes kapcsolatban gyökerezik, amely a történelmi Jézus és a halász Simon között volt találkozásuk első pillanatától fogva, amikor Jézus azt mondta neki: Te vagy Simon… és Péternek foglak hívni, mely kősziklát jelent. Később, látva, hogy a mennyei Atya rendkívüli hitet ajándékozott Péternek, Jézus sajátos feladatot bízott rá. Péter hitvallása tehát az evangéliumok szerint elválaszthatatlan attól a főpásztori megbízatástól, amelyet Krisztus népére vonatkozóan kapott.

A szövegek egyértelműen tükrözik, hogy Péter hitvallása teljességében mutatja be a keresztény hitet. Jézus pedig megmutatta, hogy melyik úton kell követnünk őt.

Ma is, mint Jézus idejében, nem elég birtokolnunk a helyes hitet, folytonosan tanulnunk kell azt is az Úrtól, hogy melyik úton kövessük őt. Be kell látnunk, hogy a hívő embernek is mindig nehéz elfogadnia a keresztet. Ösztönösen el akarjuk kerülni, és arra gondolunk, hogy bölcsebb dolog saját magunk megmentésére törekednünk, mint arra, hogy elveszítsük életünket a szeretethez való hűségből.

A tanítványok, majd az Egyház hite is folytonos fejlődési folyamaton ment át a történelem során, és a mi hitünknek is fejlődnie kell, hogy eljusson az igazságnak arra a teljességére, amelyet a galileai halász vallott meg szenvedélyesen: „Te vagy Krisztus, az élő Isten fia”.

Magyar Kurír

Kép: Vatikáni Rádió