Petőfi Sándor születésnapjára

A Kiskőrösön született fiúgyermeket Petrovics Alexanderként keresztelték meg az evangélikus vallás szerint. Nevét később ő maga változtatta Petrovics Sándorra, majd Petőfi Sándorra.

A gyengécske újszülött gyermek, akit egy emlékező szerint „spirituszban fürdették, hogy megmaradjon”, nemzetünk egyik legjelentősebb költőjeként, Magyarország forradalmár hőseként él tovább a szívekben.

A Téli esték című versének részletével emlékezzünk meg Petőfi Sándorról:

Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél;
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban,
Vállain fejér, de foltos takaró van,
Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,
Sok helyen kilátszik mezítelen teste,
Ugy áll a hidegben s didereg... az inség
Vastagon van bágyadt alakjára festve.
Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?
Mostan ott benn szép az élet a szobában.

Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.

Magyar Kurír