Pezsgőfürdő és szamártestvér – 2006. október 1.

Egyszerre mindig csak egyet, hogy arra az időre felejtsük el a többi négyet. És ezzel veszélybe a kerül az a természetes harmónia, amelyet öt érzékszervünk együtt szolgál. Veszélybe kerül külső és belső világunk találkozásainak sokszínűsége.

Megdöbbenve olvassuk, milyen önsanyargató életet éltek a régi szerzetesek. Tudatosan nevezték az emberi testet szamártestvérnek, amelynek csak a minimumot kell megadni, kényeztetni nem szabad. A szamár igénytelen, kevéssel megelégszik, és ahhoz arányosítva nagyon sok terhet visz. Vigyázni kell rá, de csak annyira, hogy ne nyomja el a lelket, hanem felszínre hozza.

Felfokozott érzékiségű világunkban ki ne oltsuk a lelket! A mennyország nem a mesterséges adalékok adta élvezet csúcsra járatása, hanem az, amikor a természetes harmónia kinyílik természetfeletti harmóniává. Istennel, egymással, önmagunkkal, teremtett világgal.

Sánta János