Piacgazdaság és éhezés – 2005. augusztus 18.

Senki sem döntötte el előre, hogy hová szülessen. Azonban úgy látszik, hogy a világ a jelenlegi hozzáállással nem tud kenyeret adni mindenkinek. De mondhatjuk azt is, hogy nem akar. Amikor a gazdag országok elengedik az afrikai államadósságok egy részét, nem úgy adakoznak, mint a szegény asszony. Nem a két fillért adják oda, hanem egy időre elaltatják lelkiismeretüket, és kényelmükből nem engedve kegyet gyakorolnak.

Félre ne értsük, nem kárhoztatok senkit, jó, hogy felébred a tehetősek lelkiismerete, csak lássunk a dolgok mögé is. A piacgazdaság önmagát csapná arcul, ha hirtelenjében egyenlően osztaná el a megtermelt javakat. Így összeomlana a fenntartható fejlődés jelszava. Ha arra építjük életünket, hogy miből mennyi hasznunk lesz, akkor biztos, hogy a másiknak kárára leszünk. Az anyagvilág a benne levő kettősség miatt hasonlít a hintához, amelynek két oldala van, ahhoz, hogy az egyik oldal fent legyen, a másiknak lent kell maradnia. Isten túlemel bennünket az anyagon, és azt akarja, hogy belőle gazdagodjunk, mert ő kimeríthetetlen.

Sánta János