Pillanatképek a Genfest előkészületeiről

Megkérdeztük az előkészületben különféle módokon részt vevő, különböző országokból érkezett és magyar fiatalokat, mit jelent számukra ez az időszak, hogyan élik meg ezeket az intenzív pillanatokat.

Bulcsú a magyar fiatalok meghívásában vett részt az elmúlt hónapokban, iskolákba, plébániákra, más felekezetekhez is elment beszélni a Genfestről, segítette a regisztrációt.
Ezekben a napokban a Kós Károly Kollégiumban tölti idejét, illetve a repülőtéren fogadja a külföldieket, akik augusztus 15-e óta folyamatosan érkeznek. Izgalmas élmény számára, ahogyan a kollégiumban mindenki a maga nyelvtudásával igyekszik boldogulni, keresi a kapcsolatot a többiekkel. Ő maga az előző estét jordániaiakkal, algériaiakkal töltötte, angol-olasz vegyes nyelven beszélgetett. Vallja: a Genfest már régen elkezdődött, amikor két éve elkezdtek készülődni. Ez lesz a záró pillanat, amelyre nem úgy készülnek, mint valami lezárására, hanem mint a folytatás kezdetére.

Macarena Argentínából érkezett, orvosként végzett, de már hosszú ideje a mozgalom római központjában dolgozik a találkozó előkészítésén – innen tér majd haza, hogy folytassa tanulmányait a gyermekpszichiátria területén. Nagyon sok feladatuk volt az olaszországi előkészítés során, a meghívásoktól a misén énekelt dalokig minden meg kellett szervezni. Amikor a műsort készítik, sokszor profikkal dolgoznak, az előadók pedig maguk a fiatalok – közöttük is hidat kell építeni. A fiatalok elképzeléseit szeretnék megvalósítani, ugyanakkor egy olyan nyelven, olyan kifejezőeszközzel, amelyet sokan értenek, élveznek. Még nem tudja elképzelni, milyen lesz majd a Sportarénában, de nagyon boldog, hogy a rengeteg munkát követően végre itt lehetnek, egységben lehetnek. A szervezés során előfordult, hogy elbátortalanodtak, ezekben a pillanatokban azonban szinte kézzel fogható az öröm. Fontos számára, hogy az Atya eszköze lehet annak megvalósításában, amiért Jézus imádkozott: hogy mindnyájan egy legyenek.

Otília egy magyar lány, Monorierdőn él, a ZöldGomb együttesben énekel. Pénteken a Sportarénában egy táncban szerepel, amelyet a magyarok készítettek, 33 ember táncol benne az ország különböző részeiről. A magyar történelmet mutatják be a kezdetektől napjainkig, többféle stílusban. A szereplők júliusban találkoztak először egy egyhetes táborban, ott megismerkedtek egymással és elkezdtek készülni. A napokban együtt laknak Budapesten a Kós Károly Kollégiumban. Reggeltől estig próbálnak. Közben vannak elmélyült pillanatok: reggel húsz percben néhány lelki gondolattal indulnak neki a napnak, ebéd előtt misén vesznek részt. Az este a szórakozásé: kialakítottak maguknak egy bárt, ahol beszélgetnek, táncolnak, ismerkednek sok ország fiataljaival. Több százan vannak, sok nyelven beszélgetnek. Szinte hihetetlen számára, hogy elérkezett az időpont, nagyon nagy öröm, hogy pár napon belül sok-sok fiatal találkozik a Sportarénában. Izgatottan várják a nagy eseményt.

Rafael Brazíliában él, kommunikáció szakon végzett, az elmúlt időszakban Rómában dolgozott. Különleges feladata van: A Facebookon minden délután öt órakor tájékoztatást ad társaival együtt az eseményekről, szeretnének azonnal informálni mindenről. Hét különböző nyelven vannak jelen a Facebookon, a Twitteren és a Youtube-on is megjelennek. Tudja, hogy a Facebookot sokan felszínesnek tartják – amikor azonban a közösségi hálón találkozik fiatalokkal, más benyomása van. Elmesélte: például egy brazil fiúért, aki halálos beteg volt,  sokan imádkoztak. Vallja: szeretnünk kell egymást, a szenvedés pillanataiban is, akkor tudjuk Isten szeretetét továbbadni.

Mindennap fél nyolckor reggelivel kezdik a napot. Már ez is nagy élmény számára: együtt lenni más nemzetek fiataljaival, megismerni egymást. Utána elmélkednek, hogy ne felejtsék el, miért jöttek ilyen messzire, miért dolgoznak együtt, milyen álmaik vannak az egyesült világról. A Fokoláre Mozgalom alapítóját idézte: a Genfest legyen Isten pillanata. Ebben a kétéves időszakban Maria Voce, a mozgalom jelenlegi elnöke is mindig ezt hangsúlyozta: legyen ez Isten pillanata, a tökéletes egység pillanata, a különbözőségekből összeálló gazdagság.

Akik nem tudnak eljönni Budapestre, azok közül többen a világ különböző pontjain gyűlnek össze különféle tevékenységek keretében. Így alakul ez a háló, az egyesült világ hálója. Rafael hangsúlyozta: az egység nem mindig könnyű, rengeteget dolgoztak a mostani találkozó előtt. Az egységhez mindenki szeretetére szükség van. Örül, hogy sokakat segíthet a Jézussal való találkozás felé. Szabadnak érzi magát, hiszen hatalmas szabadság egy gyönyörű helyen lenni sokakkal, Istenhez kapcsolódva. Bátran halad előre, érzi Isten tervét életében, még ha távol van is családjától. Annak persze külön nagyon örül, hogy a Genfestre a menyasszonya is eljön.

Laci dekoratőr: a zárómisére készül, ahhoz adja hozzá különleges tudását, ő dekorálja vasárnapra a Szent István-bazilika előtti teret. Híd, amely összeköt bennünket – ezt igyekszik megjeleníteni a dekorációban is, ami kapcsolatot teremt a hívek és a liturgiai elemek, a találkozó témája között. Szerette volna, hogy fiatalos, lendületes legyen a díszítés, mint maga a mozgalom. A magasba mutatást fejezik majd ki a díszítőelemek. Az oltárnál megjelennek a szőlőindák, szőlőfürtök, a búzakalász  mint bibliai szimbólumok, a napraforgó pedig a nap felé, az ég felé fordulást mutatja majd. Jó volt számára tervezni, egyeztetni másokkal, megosztani egymással gondolataikat. Szeretné, hogy ezek a szimbólumok kifejezzék a találkozó jellemzőit, a lendületességet, az összetartozást.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Fotók: Centro Santa Chiara