A plébániai közösség legyen jel a világ számára

A mozaik oltárkép Puskás László görög katolikus pap, festőművész és felesége, Nadia asszony alkotása: Urunk színeváltozását jeleníti meg Mózessel, Illéssel, valamint Péter, Jakab és János apostolokkal. Az alkotás Boldog Batthyány-Strattmann László, Boldog IV. Károly király, Boldog Apor Vilmos, Boldog Romzsa Tódor, Boldog Meszlényi Zoltán, illetve Boldog Salkaházi Sára portréját is megjeleníti.

A 10 órakor keződött szentmise elején Molnár Béla esperes, pestújhelyi plébános köszöntötte Erdő Péter bíborost és a megjelenteket. „Jó nekünk itt lennünk, hiszen a Tábor-hegy boldogságát és belső békéjét tapasztaljuk meg közösen. Bár sátrat nem állíthattak az apostolok a színeváltozás hegyén, s bár tovább folytatták útjukat Jézus Krisztussal egy másik hegy, a Golgota felé, mégis megtapasztalhatták, hogy a szenvedés hegyén túl lesz egy másik magaslat is, ahol már nem lesz fájdalom, könny és halál." Hozzátette: „Ennek a templomnak születésében a Színeváltozás Urának kegyelme segített minket. Létrejöttének minden percét láttuk és átéltük. Az örökkévalóságból is figyelnek most minket sokan, akik már negyven éve reménykedtek, egy másik korban, de már kezdték ezen a területen építeni az élő kövekből születő templomot." Molnár Béla köszönetet mondott Erdő Péter bíborosnak, „hogy az elmúlt években nagy gondja volt az élő közösség számára a látható templom létrehozása".

Erdő Péter bíboros szentbeszédében úgy fogalmazott: „Nagy ünnep a mai nap az itteni hívő közösség és egész Főegyházmegyénk számára." A mozaik egyrészt „Krisztus színeváltozását mutatja be, az isteni dicsőség felragyogását a szenvedésre készülő Megváltó arcán, másrészt e templom védőszentjét, Budapest vértanúját, Boldog Salkaházi Sárát, aki Krisztus arcát látta meg minden emberben, különösen a szegényekben és az üldözöttekben, és olyan szeretettel fordult feléjük, hogy még az életét is feláldozta értük. Az emberszeretetből vállalt életáldozat pedig, ha Krisztus hitéből táplálkozik, a hiteles életszentség útja lehet minden keresztény számára. (…) Ugyanígy tettek tanúságot Krisztus iránti szeretetükről és hitükről a többi magyar szentek és szentéletű magyarok is, köztük Boldog Meszlényi Zoltán, a vértanú püspök, akiknek alakja ugyancsak feltűnik ezen az erőteljes és vonzó mozaikon, amely a művészet nyelvén szólít fel minket a keresztény tökéletességre. Arra az életszentségre, amely ma is, számunkra is, itt, Újpalotán is valóban lehetséges. Erről szól, erre hív ez a templom."

Ezen a napon került sor az új plébánia megalapítására is, amellyel kapcsolatban Erdő Péter bíboros elmondta: „Ma nemcsak valamilyen épületet, hivatalt vagy területet hívunk plébániának, hanem az összes krisztushívők közösségét, akik egy adott területen élnek. Ennek a plébániának – egyházmegyénk papságával egyetértésben – kijelöltük a területi határait. A plébániai léthez azonban az is szükséges – és ezt a plébánia fogalma kívánja meg –, hogy a krisztushívőknek ezt a közösségét a püspök egy felszentelt papra bízza, aki a püspök megbízásából, vele összhangban, a Krisztustól kapott pásztori küldetését gyakorolva az ige, a szentségek és a pásztori vezetés szolgálatával álljon a közösség élén."

A papság évében különös figyelmet kell fordítani a papok és a hívő közösség kapcsolatára – hangsúlyozta a főpásztor. „A papot szentelése és küldetése az Egyház színe elé helyezi: feladatához tartozik a vezetés pásztori szolgálata. „Az első kísértés az, hogy szolgálatát a nyáj fölött uralkodva végezze (vö. Lk 22,24-27; 1Pt 5,1-4); a második, hogy – a közösségről kialakított helytelen elképzelés alapján – Krisztussal, a Fővel és Pásztorral való azonosságát elsilányítsa. Az első kísértés a tanítványok számára is nagyon erős volt, és Jézus világosan és ismételten elutasította: minden tekintélyt a szolgálat szellemében kell gyakorolni… A papok hiteles tanúságot tesznek a föltámadott Úr mellett – akinek ’adatott minden hatalom az égen és a földön’ (vö. Mt 28,18) –, amikor vezetői szolgálatukat a rájuk bízottak 'fölött alázatosan és tekintéllyel gyakorolják'" – figyelmeztetett a bíboros, majd az ún. 'demokratizmus' veszélyeire figyelmeztett: „az Egyház elismeri azokat a szolgálatokat és értékeket, melyeket a demokratikus kultúra a polgári közösség számára hozott. Továbbá az Egyház minden rendelkezésére álló eszközzel síkra száll az ember személyi méltóságának elismeréséért. Erre az egyházi hagyományra támaszkodva a II. Vatikáni Zsinat nyíltan kimondta az összes… megkeresztelt ember közös méltóságát… Ezért az ún. ’demokratizmus’ nagyon súlyos kísértés arra, hogy a Krisztust mint Főt megillető tekintélyt és kegyelmet megtagadjuk, s az Egyházat megfosszuk természetétől, mintha nem volna más, mint pusztán emberi közösség.”

„Ahogyan a templom jel a lakótelepi épületek szürke környezetében, ugyanúgy vagy még inkább legyen jel ez a plébániai közösség is a körülöttünk élő világ számára. Ragyogjon fel ebben a közösségben is maga Krisztus, aki a 'nemzetek világossága'" – fogalmazott Erdő Péter bíboros, majd az új plébánia hivatásának teljesítéséhez kérte a plébánia védőszentje, Boldog Salkaházi Sára támogató közbenjárását.

(Erdő Péter bíboros beszéde teljes terjedelmében Dokumentumok rovatunkban olvasható.)

Magyar Kurír