Póráz és nagyító – 2006. július 17.

Bevallom őszintén, még nem szántam rá időt, hogy a biológiakönyvben utánanézzek, Isten miféle teremtménye a kedvenc, a gazdáikat pedig nem merem megkérdezni. Nincs nekem az állat mibenlétével semmi bajom, csak inkább a jelenség elgondolkodtató. Meg azok a tündéri kis vezényszavak, ahogyan rendreutasítják a gazdák a csöppségeket. A kutya kategóriáját is erősen feszegetik azok az apró szerzemények, amelyeket nyilván bonyolult keresztezéssel, és nem kis törzskönyvezési procedúrával tesznek identitás-pótlékká. Lassacskán a póráz és a végén levő állatka közé nagyító kell, hogy látsszon.

Nem bántok senkit. Mindenkinek szíve joga, hogy mit tart. De ne veszítsük el a józanságunkat, és ne legyen emberpótlék az állat. Az meg egyenesen bűn, hogy szélesebb a kutya és macskaeledelek skálája, mint az egyszerűbb élelmiszerboltok kínálata. Szent Ferenc is állatbarát volt, és a jelenlegi Szentatyánk is az. De nem borult fel az értékskálájuk.

Az állat van az emberért, és nem az ember az állatért.

Sánta János