Prémontré völgyében alapított kolostort

Norbert az észak-német és holland határ közelében, Gennep várurának fiaként született 1080 körül. Szülei egy látomás alapján már fiuk kicsiny korától úgy gondolták, hogy Isten a papságra hívja. Xanten város társaskáptalanjának tagja lett, megkapta a kisebb rendeket, ám nem állt szándékában papnak lenni. Gazdag volt, pompakedvelő, tüzes kedélyű, és hajlott a szélsőségekre, életét a földi örömökre rendezte be; mindezek ellenére ifjúságát semmiféle ballépés nem terhelte.

A tehetséges ifjút V. Henrik császár udvari kancellárként alkalmazta. 1110-ben a kölni érsekkel Rómába kísérte a császárt. Ott, látván a pápa kiszolgáltatottságát, valamint a világi hatalom és az Egyház közti feszültséget, Norbert megérezte, hogy választania kell a császár és a pápa között. Felajánlottak neki egy püspökséget, ami nagy vagyont is jelentett volna számára, de ő nem fogadta el.

1115-ben történt megtérését követően arra kérte a kölni érseket, hogy szentelje pappá. A felszentelése előtti napon minden vagyonát szétosztotta. Szembefordult a káptalan életstílusával, amihez ő is tartozott. Lemondott javadalmairól, birtokairól; pénzét szétosztotta a rászorulók között. Minden gondja a szegényekre és az apostoli életre irányult. Darócruhás vándorprédikátorként járta Németország, Franciaország és Belgium vidékeit. Isten szeretetéről, a megbocsátásról és a végítéletről prédikált; a források tanúsága szerint rendkívüli retorikus képességekkel rendelkezett.

Társaival Prémontré völgyében kolostort alapított, ahol az ágostonos regula szerint éltek. Erről a helyről kapta nevét az új közösség: premontreiek. A premontreieknek a kolostori elmélyedést, tanulmányokat társítaniuk kellett a világban folytatott működéssel és azzal, hogy tanúságot tegyenek az evangéliumról keresztények és nem keresztények között.

Monostoraikat városokba vagy forgalmas helyek közelébe építették, de életük központja a „nyitott” templom és az ott végzett ünnepélyes liturgia volt, melyet nem a szerzetesek rítusa, hanem az ünnepélyesebb székesegyházi, világi szokás szerint végeztek. Életükhöz Szent Ágoston reguláját választották szabályul.

Norbert továbbra is vándorszónok akart maradni anélkül, hogy egyetlen apátsághoz kötné magát. 1126-ban Rómába ment, és ott megkapta a pápától az általa hozott reform, illetve általa alapított rend jóváhagyását. Ugyanebben az évben Magdeburg érsekévé választották. Norbert első követőjére, Hugóra bízta Prémontrét. Egyházmegyéje megújításával számos nehézségbe ütközött, ellenségeket is szerzett magának, de fáradhatatlanul dolgozott a belső megújulásért és a misszióért.

1134. június 6-án halt meg. A magdeburgi Mária-templomban temették el. XIII. Gergely pápa avatta szentté, 1582-ben. Földi maradványait a prágai Strahov premontrei monostorába vitték.

Norbert rendje gyorsan elterjedt Európában. Még az ő életében alapították hazánkban az első premontrei monostort Váradhegyfokon, a mai Nagyváradon. Az Árpád-korban negyven monostorban – köztük Zsámbékon – szolgálták a premontrei barátok a magyar népet imádságukkal, lelkipásztori és hiteleshelyi (közjegyzői) tevékenységükkel. A premontrei férfi konventek mintájára még Norbert életében női közösségek is alakultak. Hazánkban is több helyen szolgáltak „Boldogasszony leányai”, amint a nép a premontrei nővéreket nevezte.

Magyar Kurír