Pro Caritate Christiana díj

A díj olyan személyek elismerése, akik a szeretetszolgálat ügyét kiemelkedően, elkötelezett keresztény életük példájának felmutatásával képviselik és szolgálják.

2005-ben a díjat Nagy Lajosné, az Alba Caritas Hungarica Alapítvány ügyvivője, Tóth Margit M. Gilberta nővér és Dr. Nagy Ibolya kandidátus, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pécsi vezetője kapta meg.

Nagy Lajosnénak a kitüntetéssel a konferencia tiszteletét és köszönetét kívánja kifejezni azért a karitatív szolgálatért, amellyel az irgalmas Jézust igyekszik megjeleníteni minden rászoruló embernek. Különös mondanivalót hordoz elkötelezettsége karitász-vezetőként és szociális gondozóként mai világunkban, amikor az embert csak a hasznosság oldaláról nézik. Nagy Lajosné gondot fordít a szenvedélybetegekre is, akik segítségével a lelki ínség próbatételein igyekeznek túljutni.

Nagy Lajosné 1951-ben született. 1995-től az Alba Caritas Hungarica Alapítvány munkatársa, 1996-tól vezetője. Ezt megelőzően három kisgyermeke mellett önkéntesként teljesített szolgálatot. A szakmai hozzáértést igénylő munka ellátásához elvégezte a KATTA szociális munkás képzését. Tevékenyen részt vett a Karitász Rév Szenvedélybeteg-segítő szolgálatának létrehozásában és működtetésében.

Tóth Margit M. Gilberta nővérnek a kitüntetéssel a konferencia tiszteletét és köszönetét kívánja kifejezni azért az elkötelezett munkáért, amelyet az emberek testi, lelki ínségének csillapításért végzett hosszú éveken keresztül. Az irgalmas szamaritánus önzetlenségével segített minden rászorulón, és ezzel magát az élő Jézust hozta közel a beteg emberekhez. Ezt a lelkületet a Fővárosi Szociális Otthon főnővéreként a pártállami időkben is gyakorolta, különös lelki erőről téve tanúságot.

Tóth Margit Mária Gilberta 1920-ban született Kisnémedin. 1940-ben lépett be a Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációjába. Losoncon a szeretetotthon lakóinak gondozója lett, majd Kassára került. Az ostromot Balassagyarmaton élte át, majd a feloszlatásig a rend zugligeti házában társaival 30 idős ember ellátásáról gondoskodott. Két évig gyárban, azt követően pedig 9 évig ápolónőként dolgozott egy gyermekkórházban. 1962-től nyugdíjazásáig a Fő utcai Fővárosi Szociális Otthon főnővére volt. Később egy nyugdíjas házba került, ahol ügyeletes nővérként dogozott 1990-ig. Ettől kezdve újra a rendi közösségben él, melynek 1997-2001. között általános elöljárója volt.

Dr. Nagy Ibolyának a kitüntetéssel a konferencia tiszteletét és köszönetét kívánja kifejezni azért a karitatív szolgálatért, amellyel az irgalmas Jézust igyekszik megjeleníteni a rászoruló embereknek, kiemelten is a hajléktalanoknak és korábban a délszláv háború sérültjeinek.

Dr. Nagy Ibolya 1930-ban született Budapesten. 1954-ben orvosi diplomát szerzett Pécsett. 1990-ben kezdte el a Magyar Máltai Szeretetszolgálat keretében megszervezni a szegények járóbeteg-gondozását. A délszláv háború idején a Dráván túli települések betegeit Magyarországra hozták és ápolták. Munkatársaival később szerepet vállalt a menekültek ellátásában és segélyezésében is.

1994-ben népkonyhát nyitott és létrehozta a súlyosan sérült gyermekek napközi otthonát, amely Pécsett egyedülálló.

2001-től megszervezte a hajléktalanok ellátását, tisztálkodási és mosási lehetőséget biztosítva nekik.

Nagy Ibolya önzetlen munkáját Isten iránti szeretete motiválja.

MKPK Sajtóiroda/Magyar Kurír

A díjátadásról a Hírek rovatban olvashat.