
Köszöntőjében az MKPK elnöke elmondta: „a konferencia nagyrabecsülését kívánja kifejezni azért a több évtizedes elkötelezett munkáért, amelyet a katolikus teológia, az irodalom és a rádiózás területén az üdvösség jó hírének továbbadásáért tett” Szabó Ferenc.
Az ünnepelt válaszában bevallotta, hogy nagyon megörült a kitüntetés hírének. Nem azért, mert eddigi elismerései számát gyarapíthatja, hanem sokkal inkább azért, mert olyan sok világi kitüntetés után ezúttal a püspöki kar méltatta elismerésre. Eddigi pályafutására röviden visszatekintve elmondta, hogy nem a könnyed itáliai élet miatt ment az ötvenes években Rómába, hanem szerzetesi elöljárói kérésére, mert ott szolgálhatta a legteljesebben az egyházat. Ugyanígy, 1992-es hazatérése Magyarországra azért történt, mert az újra szabadon működő hitéletnek szüksége volt tudományos szakismerettel bíró emberekre. Azóta főszerkesztője a „Távlatok” című negyedévente megjelenő folyóiratnak. „Szolgák vagyunk, én szolgáltam, és folytatom szolgálatomat Krisztusért, az egyházért továbbra is” – zárta válaszát Szabó Ferenc. Az elismerő oklevél és emlékplakett átadásánál a Püspöki Konferencia tagjain kívül jelen volt magyarországi jezsuiták tartományfőnöke, rendtársak és számos, Szabó Ferenc munkásságát tisztelő világi ember.
Az 1931-ben született Szabó Ferenc, aki Magyarországon az Idegen Nyelvek Főiskoláján és az ELTE magyar-francia szakán tanult, 1956-ban külföldre távozott. Brüsszelben szentelték pappá, majd 1962-ben Párizsban szerzett teológiai doktorátust. Ezt követően 25 éven át szerkesztette, illetve vezette a Vatikáni Rádió magyar adását. Filozófiai, teológiai és irodalmi műsoraival fontos kultúrmissziót töltött be a vasfüggöny által elzárt Magyarország irányában. 70. születésnapja alkalmából II. János Pál is köszöntötte. Itthoni kitüntetései közül kiemelkedik a „Pro Cultura Hungarica”, a Táncsics Mihály-, az Illyés Gyula- és a Stephanus-díj.
Szerkesztőségünknek az ünnepelt elmondta, hogy még sokáig szeretne Vácott, az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tanítani, ahol a „Bevezetés Krisztus misztériumába” című kurzust vezeti. Tudományos munkásságában Prohászka Ottokárról szóló monográfiájának megjelenése után a következő feladatnak azt tartja, hogy a témában előadásokat tartson, illetve Apor Vilmos és Prohászka kapcsolatát kutassa, mivel a vértanú püspök szociális tanításában Prohászkát tartotta mesterének.
Magyar Kurír
Kép: MKPK Sajtóiroda