A Prohászka-év megnyitása Székesfehérváron

A szentmisét Erdő Péter bíboros mutatta be a székesfehérvári bazilikában Juliusz Janusz apostoli nunciussal, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megjelent tagjaival, valamint a Székesfehérvári Egyházmegye papságával együtt. Részt vett a szentmisén Tamás József gyulafehérvári segédpüspök is Csíkszeredából.

A szentmisén a zsúfolásig megtelt bazilikában jelen volt a város vezetősége, köztük Warvasovszky Tihamér polgármester, valamint az egyházmegye területéről 80 polgármester, illetve intézmények vezetői.

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek homíliájában megemlékezett Prohászka Ottokár gazdag életútjáról. Beszédében kiemelte, hogy Prohászka a „vitáktól sem visszariadva hirdette a katolikusok társadalmi felelősségét. A szegénység és a szociális kérdés nem elméletileg érdekelte. Tudta, hogy az embereket kötelessége közelebb hozni a katolikus hithez, de tudta azt is, hogy Krisztust a kor nyelvén kell hirdetni azoknak az embereknek, akik a kor nagy gondjaival küszködnek. Szinte hatalmába kerítette a felismerés, hogy ha nem születik megoldás – a keresztény hit és a krisztusi szeretet radikális komolyan vétele alapján – a szociális feszültségek leküzdésére, akkor teret nyer egy ateista, erőszakos megoldási törekvés”. Beszéde végén a bíboros arra biztatott, hogy legyen példa számunkra a püspök, akit mindig szeretete vezérelt, aki mindig őszintén kereste az igazságot, amelyet szeretettel adott át környezetének, népének.

A lelki töltekezés után a Szent István Művelődési Házban a hívek és az érdeklődők tudományos szempontból ismerkedhettek Prohászka tevékenységével és életével. Spányi Antal megyéspüspök ezekkel a szavakkal köszöntötte a megjelenteket: „Prohászka, a nagy misztikus, aki szívében és lelkében hordta Krisztust – ez az első képünk a püspökről. A második képünk, hogy korát megelőző, tehetséggel megáldott ember volt, aki ismerte kora tudományát, akinek volt bátorsága szociális kérdésekben állást foglalni. Harmadik képünk pedig azt az embert jeleníti meg, aki le tud hajolni a legkisebbhez, aki keresi a kapcsolatot egyházmegyéje papjaival és híveivel, és keresi a lehetőséget, hogy segítsen a szegényeken, orvosolja az ínséget”. Spányi Antal püspök kifejezte reményét, hogy ebben az emlékévben sikerül majd a Prohászkáról kialakult képet az emberekhez közelebb vinni, és az igazi Prohászkát megismertetni velük, hogy „az ő szívének, lelkének és emberségének gazdagságából valamennyien töltekezhessünk”. „Legyen az Úr áldása ezen a Prohászka-éven, és legyen ennek az esztendőnek a rendezvényein, hogy azt az eredményt teremje mindnyájunk és az egész társadalom számára, amelyet joggal és bízvást remélünk a Prohászka személyére emlékező esztendőtől” – zárta köszöntőjét Spányi Antal.

Ezután Kőrösiné Merkl Hilda, a Budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium igazgatónője kifejezte örömét, hogy a budakeszi gimnázium „Magyarország Apostola és Tanítója” nevét viselheti. Elmondta: „bátran, nagy örömmel, pedagógiai elkötelezettséggel és hitbeli meggyőződéssel” állítják a püspököt példaképül az iskola 500 diákja elé. Elsőként a Budakeszi Prohászka Ottokár Gimnázium 11. és 12. évfolyamos diákjai adtak elő jelenetet Az élet kenyere címmel, Prohászka püspök az Oltáriszentségről vallott gondolataiból válogatva. Az előadást Székely Hajnalka tanította be és rendezte, a zenei közreműködést pedig Fodor András irányította. Az igazgatónő végül elmondta, hogy az emlékévre a gimnázium Prohászka egyik gondolatát választotta mottóul: „Az élet harmóniájára törekszem. Istentől erőt kérek, de nem hogy adjon, hanem hogy amit ad, akarata szerint használjam”.

Ezt követően Szabó Ferenc SJ tartott előadást „Prohászka keresztjei” címmel. „Dolgozni jöttem, dolgozni akarok, a züllésnek indult magyar nép megmentésének napszámában, a kor bágyadtságától beteg lelkeknek meggyógyításában, a szenvedélyek lázától elgyötört bűnösök megtérítésén. Mindezt Jézus nevében, Jézus erejében” – a jezsuita atya ezzel az idézettel indította előadását, amelyben felvázolta a „lánglelkű püspök” pályafutásának állomásait. „Prohászka püspökként is elsősorban lelkipásztor volt” – jelentette ki Szabó Ferenc, majd kifejtette: „püspöki kinevezése után is tovább folytatta missziós tevékenységét, székvárosában is lelkigyakorlatokat adott, konferenciabeszédeket tartott, alázatos pap volt, nem vágyott főpapi méltóságra”. Az előadó kitért Prohászka megpróbáltatásaira, az őt ért kritikákra is, Schütz Antal írását alapul véve végül Prohászka néhány műve indexre kerülésének hátterét világította meg. „Nem a fogalmak, hanem a lüktető, keringő valóság, élet és cselekvés, odaadás, akció, tenni, élni, gyakorolni, szeretni” – ez Prohászka ma is időszerű üzenete, zárta előadását a jezsuita Prohászka-kutató, a püspök naplójegyzetéből idézve.  (Szabó Ferenc előadását a Távlatok c. folyóirat karácsonyi száma teljes egészében közli.)

Mózessy Gergely egyházmegyei gyűjteményigazgató „Adalékok Prohászka Ottokár egyházkormányzati munkásságának értékeléséhez” címmel tartotta a tudományos konferencia másik előadását. Beszédében kiemelte: Prohászka nevéhez elsősorban a székesfehérvári püspökséget kötjük, munkássága azonban messze túlmutat az egyházmegye szűkös keretein. Mózessy Gergely beszélt Prohászka püspök-ideáljáról, amelyet 1902-ben, a katolikus autonómia mellett érvelve fogalmazott meg: „Mi a püspökben azt az eszményi, azt az igazán apostoli vonást akarjuk látni, melynél fogva a püspök a lelkek atyja, melynél fogva a szegény, elhagyott nép apostola. Ha valahol, hát a püspökben keressük a krisztusi gondolatot, az apostolt, az atyát – csupa erkölcsi vonás, mely az élet, a meggyőződés bensőségéből való, s csak a buzgalom praxisában szerezhető. Apostol az, aki izzik az eszme hevétől, aki lángol meggyőződésének kiterjesztésétől, aki gyóntat, prédikál, akinek érzéke van a természetfölötti élet, bűn s erény iránt.” A gyűjteményigazgató leszögezte: Prohászka ezen az úton indult el, amikor püspökké lett. Cáfolta azt az állítást, hogy karriervágy vezette őt a püspöki székbe, s idézte a Prohászka egyik levelét, nem sokkal kinevezése után, még szentelése előtt: „Ebben természetesen Isten akaratát kell látnom és imádnom. Mégis időnként szorongás fog el, s irigykedve gondolok hajdani szabadságomra és függetlenségemre. Hogy ezt nem én akartam, abban senki sem kételkedik”. Mózessy Gergely beszélt még Prohászka lelkipásztori vonásairól, puritán életmódjáról, közvetlen személyiségéről, a külsőségeket kerülő természetéről, valamint egyházkormányzási lépéseiről, módszereiről, személyi politikájáról is.

Horánszky Anna/Bertáné Pintér Katalin