A prostitúció a világ harmadik legjövedelmezőbb törvénytelen kereskedelme

Vatikán: A FIDES katolikus hírügynökség jelentést adott ki a XXI. század új drámai rabszolgaságáról: a világ harmadik legjövedelmezőbb törvénytelen kereskedelméről, amely a nőket áruba bocsájtja.
A jelentés megállapítja: az ellentmondások világában élünk, amely egyrészt küzd az olyan értékekért, mint a szabadság és az egyenlőség, másrészt viszont ezer és ezer embertől megtagadja ugyanezeket az értékeket. Az emberkereskedelem, ami főleg a nőket érinti, egyre drámaibb méreteket ölt. A szervezőket kevés veszély fenyegeti, mivel a nagy nemzetközi vállalatok árnyékában dolgoznak, és főleg az utóbbi évtizedben az egész világra kiterjesztették hálózatukat.
2004. március 8-án New Yorkban az ENSZ székházában a Nők Világnapján Marylin Ann Martone, a Szentszék küldöttségének tagja felszólalásában élesen elítélte a világ hedonista kultúráját, amely az emberkereskedelem segítségével hozzájárul a lányok és asszonyok rendszeres kizsákmányolásához.
A rabszolgaság új formája bizonyos esetekben valóságos embertelen drámába fajul, mint annak a thaiföldi kislánynak az esetében, akit a saját szülei adtak el. Amikor a szerencsétlen kislány anyja megtudta, hogy lányát Bangkokban arra kényszerítik, hogy a nyilvános házban naponta nyolc klienssel találkozzék, sírva fakadt, de nem a szörnyű helyzet miatt, hanem azért, mert túl olcsón adta el a lányát, aki pedig ilyen sok pénzt tud keresni.
Világszerte szinte korlátlanul virágzik a prostitúció, amelyet a legtöbb országban a törvényhozás kevésbé büntet, mint a kábítószerkereskedelmet. A harmadik világból naponta menekülnek a nők a háborúk, a nyomor, a szegénység elől, hogy az úgynevezett fejlett országokban az utcán kínálják magukat. Õk alkotják a földalatti kereskedelem áruját, évi 12 milliárd euro értékben, természetesen minden adózási kényszer nélkül. Az ENSZ szerint a fegyver- és kábítószerkereskedelem mellett ez a világ harmadik legjövedelmezőbb aktivitása.
Egyetlen más helyzetben sem tiporják el ennyire az emberi személy elidegeníthetetlen jogait, mint amikor a nő egyszerű fogyasztási áru lesz egyesek élvezetének kielégítésére. A nő a bűnszövetkezetek számára anyagi tőke, tárgy, az önzés és perverz kívánságok kielégítésére, minden méltóságtól megfosztott áldozat, amellyel törvénytelen adásvételt űznek.
Amikor erről a jelenségről beszélünk, meg kell különböztetnünk a prostitúciót – mint társadalmi aktivitást – a prostituált nőtől, aki bármilyen oknál fogva ezt a mesterséget űzi, valamint attól a lánytól, akit kényszerítenek a prostitúcióra. Az ENSZ és a nemzetközi emberjogi szervek elsősorban ezzel az utóbbi jelenséggel foglalkoznak.
Az ENSZ alapegyezményét kiegészítő, 2000-ben hozott határozat az emberkereskedelemre, főleg a nőket és gyermekeket érintő kereskedelem megelőzésére, megszüntetésére és megbüntetésére vonatkozik. Eszerint a kizsákmányolás kifejezés a prostitúcióra és a szexuális kihasználás más formáira értendő: a kényszermunkára, a rabszolgaságra és embereket kihasználó hasonló kényszerítő körülményekre, beleértve a szervátültetés kereskedelmét is.
Az emberkereskedelem különösen fellendült az utóbbi két évtizedben. A nyolcvanas években többezer nő érkezett Európába munkát és jobb életkörülményeket keresve, ám illegális bevándorlóként, szegénységükben sebezhetően hamarosan a szexiparral foglalkozó bűnszövetkezetek áldozatai lettek. A kilencvenes években pedig soha nem látott méreteket öltött ez a jelenség, amely azóta is tovább növekszik és vele együtt hatalmasan megnövekedett a prostitúcióból magas hasznot húzó maffiaszervezetek és bűnszövetségek száma.
Az emberkereskedelem formájában és gyakoriságában a különböző régiókban más és más módon nyilvánul meg. Az Afrikából Európa felé irányuló forgalom különbözik a Latin-Amerikában, Délkelet-Ázsiában és az indiai térségben tapasztalható kereskedelemtől. A végső következmény azonban mindenütt ugyanaz: nők és gyermekek a szexuális rabszolgaság kétségbeesett rabjai lesznek, anélkül, hogy sok lehetőségük lenne a szabadulásra.
A FIDES jelentése statisztikát közölt a különböző földrészeken uralkodó helyzetről, annak ellenére, hogy az országok nagy részében a hatóságok nem tartják számon a prostituáltakat, akik többnyire maguk is igyekeznek eltitkolni “mesterségüket.” Az ENSZ 2002-ben közzétett adatai szerint négymillióra tehető az évente eladott nők száma. Az ázsiai és latin-amerikai emberkereskedelmen kívül a volt Szovjetunióból és a kelet-európai országokból is érkeznek fiatal lányok, asszonyok, akik gyakran a prostitúció csapdájába esnek. Az adatok szerint évi 75.000-re tehető a Közép-Kelet-Európából érkező nők száma, akik közül a bűnszövetkezetek sajnos magyar lányokat is kényszerítenek a prostitúcióra.
Az elmúlt húsz évben az emberkereskedelem és nők, gyermekek szexuális kihasználása világszerte riasztó méreteket öltött. A FIDES jelentése erre vonatkozólag néhány adatot is nyilvánosságra hoz, bár az országok nagy részében nem közölnek statisztikákat. Ennek oka a következőkben keresendő: az emberkereskedelem titkos, illegális módszere; sok országban a törvényhozás nem foglalkozik a prostitúcióval; az áldozatok a hatóságoknak nem vallják be a történteket; a kormányok nem tartják elsőrendű feladatuknak az erre vonatkozó adatok gyűjtését és kivizsgálását.
Mint már említettük, az ENSZ 2002 szeptemberében közzétett jelentése szerint négymillióra tehető azoknak a nőknek száma, akiket prostitúció, rabszolgaság vagy házasság céljából eladtak. Kétmillió 5 és 15 év közötti kislányt szexuális rabszolgaságra kényszerítettek.
Egyedül Nyugat-Európába évente félmillió nőt hoznak be a bűnszövetkezetek. Becslések szerint az utóbbi harminc évben 30 millió ázsiai nő esett a csapdájukba. De nem csak Ázsiából, hanem Latin-Amerikából, Afrikából és Kelet-Európából is szedik áldozataikat. Az olasz utak mentén 8.000 nigériai lány várja az autósokat, 5.000 albán, moldvai és ukrán prostituált mellett.
A bűnszövetkezetek: az olasz Camorra, a kínai Triád, az orosz maffia és a japán Yakuza a világ harminc országába szállítják az „árut”, vagyis a fiatal nőket és gyerekeket. A Fülöp-szigeteken a bordélyházakból a rendőrség 8-10 éves gyerekeket szabadított ki, akiknek testén cigarettával okozott égési sebeket találtak. A szexturizmus kedvelt találkozóhelye Srí Lanka, a „pedofilia paradicsoma”. Itt több mint tízezer 6-14 év közötti kiskorú fiatalt tartanak valóságos rabszolgaságban. Az UNICEF becslése szerint Közép- és Nyugat-Afrikából 200 ezer gyereket raboltak el az emberkereskedő szervezetek. Szinte lehetetlen felsorolni a kevéssé fejlett országokat, ahonnan a szerencsétlen áldozatok származnak és hasonló nehézségbe ütközik az ENSZ, amikor a rendeltetési helyüket kutatja.
A FIDES katolikus hírügynökség az új rabszolgaságról szóló 13 oldalra terjedő részletes jelentését az egyes országokat érintő kimutatással zárja. Magyarországról, szerencsére csak három helyen történik említés: eszerint a magyar lányokat Ausztriába, Belgiumba és Németországba szállítják, hogy prostitúcióra kényszerítsék őket, de számuk meg sem közelíti a világ többi országából elrabolt, vagy elcsábított szexuális rabszolgaságban szenvedő nők arányszámát. VR/MK