A pszichológiáról katolikus szemmel

A professzor nézete szerint a katolikus emberképen alapuló pszichológia egyszerre lehet tudományos és Isten tanítása szerint való. Az általa vezetett intézet célja, hogy közvetítsen a tudomány és a hit között. Azt kívánja megmutatni, mennyire tud segíteni a pszichológia az egyháznak azáltal, hogy segítségével az emberek betegségüktől megszabadulva a valóságot objektívebben értékelik és érzékelik, és a szentségek gyümölcsöző befogadásával jobb keresztényekké válnak.

A katolicizmus és a pszichológiai viszonyát mindkét részről kölcsönös bizalmatlanság terheli. A pszichológia sokszor lenézi a vallást, babonának tartja. A vallásos emberek pedig gyakran úgy gondolják, a pszichológia szükségtelen tudomány, mert a hit elég segítség a problémák megoldásában.

Gladys Sweeney szerint azonban egyik megközelítés sem megfelelő. A pszichológiának olyan értelmezése, mely az ember katolikus meghatározásából indul ki, nemcsak a tudományhoz hű, hanem Istenhez is. A pszichológia nagyon sokat tud azoknak az embereknek segíteni, akiknek szabad akaratát valami korlátozza. Itt súlyosabb esetben gondolhatunk mentális betegségre, például a depresszióra, de különféle pszichikus zavarok is nehezíthetik a hit gyakorlását.

 Ha például valaki túlzottan aggályos, állapota eljuthat egészen a „kényszerneurózisig”. Ha nem kap megfelelő kezelést, annyira elhatalmasodhat rajta, hogy mindennapi emberi viselkedése is zavarttá válhat. A megfelelő kezelés nemcsak azt célozza, hogy az embert szabaddá tegye és így a jót valósághűen ismerje fel, hanem azt is, hogy képes legyen ezt a „Jót” választani.

A pszichológia az egyházat szolgálja azáltal, hogy a szabadság, amit elősegít, nemcsak „valamitől” való megszabadulás, hanem „valamiért, valamire” való szabadság. Szabadság arra, hogy jobb keresztény legyen az illető és képessé váljon arra, hogy a szentségek befogadása gazdagítsa. Helyesen értelmezve tehát nincs konfliktus az egészséges antropológiára támaszkodó pszichológia és az egyház tanítása között. 

A nehézség inkább ott van, hogy megtaláljuk azokat a pszichológusokat, akik ezt képviselik, tiszteletben tartják pácienseik meggyőződését, nem ássák azt alá.

A kegyelem tökéletesíti az emberi természetet

Az arlingtoni intézet dékánja külön szólt az egyik leggyakoribb betegségről, a depresszióról. Hangsúlyozta: a depresszió kezelésének egyik leggyakoribb hibája, hogy egyedül gyógyszerrel orvosolhatónak vélik. Való igaz, hogy bizonyos antidepresszáns gyógyszerek enyhíthetik a hangulati zavarokat, mégsem szabad kizárni a kezelésből a pszichoterápia tradicionális formáit. Az egyik leghatékonyabb kezelési mód a „kognitív restruktuálás”, melynek során megkísérlik az érzések és az értelem összhangba hozását.

A depresszióban szenvedőt gyakran fogja el a reménytelenség, tehetetlenség állapota, ez határozza meg egész lényét, s már nem képes arra, hogy a valóságot objektívan érzékelje. A kezelés során ettől a negatív „szemüvegtől” kell megszabadítani a szenvedőt: az érzéseket kell józanul és objektívan megtanulni megítélni. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy különösen a depresszió súlyos eseteiben nagyon nehezen juthatunk el erre a szintre a pácienssel, így gyakran a kognitív és a gyógyszeres kezelés kettősére van szükség.

A vallásosság és a pszichológia kapcsolatát elemezve fontos kérdés a szentségek vétele, az imaélet és a lelkivezetés. Ezek során a hívő a kegyelemmel találkozik, megerősödik a szeretetben. 

A kegyelem tökéletesíti az emberi természetet, ez a spiritualitás abszolút összeegyeztethető a pszichikai egészséggel. Mindazonáltal a lelki és a szellemi egészség nem egy és ugyanaz, s nem is állnak feltétlenül közvetlen kapcsolatban. Vannak, akik kényszerneurózisban szenvedve nem képesek gyónni, vagy szentáldozáshoz járulni. Nekik szükségük van a kezelésre, hogy a szentségi eszközökön keresztül befogadhassák a szentté válást elősegítő kegyelmet. A szentté válásnak azonban nem szükségszerű előfeltétele sem a testi, sem a lelki egészség.

Mindig az Úr az, aki meggyógyít

Az az ember, aki szorong, elsősorban nem azért szorul kezelésre, hogy az erő és a bátorság erénye kifejlődjön benne, illetve, hogy az Isten iránti bizalomban növekedjen. A kezelés nem ”conditio sine qua non” az emberi erényekben való növekedés szempontjából. Másrészről viszont pszichikus nehézségek gyakran lehetnek kiváltó okai annak, hogy a kegyelem által felerősítve az ember mélyebb kapcsolatot keressen Istennel.

A gyógyulást tekintve a kegyelmi hatás és az egészséges pszichikus kezelés nagyon hatékony lehet. A lelki betegségben szenvedő katolikusnak gyakran kellene szentségekhez járulniuk, s lehetőség szerint kiegyensúlyozott és szokássá rögzült imaéletet kellene folytatni. Nagy segítség lehet a lelki vezető is, aki a spirituális életben nyújt útmutatást. Legyen szó terápiáról vagy spiritualitásról, mindig az Úr az, aki meggyógyít.

A jó katolikus terapeuta támogatni tudja a páciens hitét és vallásgyakorlását

Az is nagyon fontos, hogy katolikus páciensek lehetőség szerint katolikus terapeutát keressenek fel. Minden pszichológiai elméletnek megvannak a maga alapvetései, tanítása az ember természetéről és céljáról. Ezek az elméletek lényegüket tekintve kivétel nélkül világi indíttatásúak, gyakran kifejezetten vallás ellenesek. Gyakran tagadják az emberi egzisztencia szabadságát, az erkölcsi normákat és ezáltal a bűn valóságát. Ezért írja II. János Pál pápa „Reconciliatio et Paenitentia” című enciklikájában: „A bűn tudata kiveszőben van a társadalomban.” Ennek részben okai azok a félreértések, melyekre akkor jut az ember, ha a humán tudományok bizonyos eredményeit átveszi. A pszichológiában például félnek beszélni a bűnről, félnek, hogy valamiképpen erről beszélve korlátozzák a szabadságot, ami ahhoz vezetett, hogy egyáltalán nem ismerik el a bűn létét.

A katolikusoknak ezért nagyon óvatosnak kell lenniük, amikor pszichológiai segítséget vesznek igénybe, illetve engedik, hogy pszichológiai eljárások befolyásolják életüket. Az a terapeuta, aki a vallást negatív dolognak tartja, veszélyt jelenthet egy hívő katolikus számára. A terápia során ugyanis olyan befolyást tud gyakorolni rá, hogy vallási meggyőződése lassan felszínessé válik. A jó katolikus terapeuta támogatni tudja a páciens hitét és vallásgyakorlását, a vallás kérdése tárgya lehet beszélgetéseiknek. Ez a terapeuta munkájában a valódi emberképből indul ki, melynek alapja az egyház tanítása, ezt gazdagítja az egészséges pszichológiai tudás. Ez a viszonyulás minden segítséget kereső katolikus számára abszolút fontossággal bír.

Szükség van a lelkipásztori munka és a humán tudományok együttműködésére

További kérdés, hogy az egyház milyen segítséget nyújt a mentális kérdésekkel küszködő híveknek. Az egyház a hívő embernek Krisztust adja, aki kinyilatkoztatja az Atya szeretetét, s megmutatja az embernek, ki ő. Krisztus megmutatja nekünk az emberi élet értelmét, s válaszol a szívünkben lévő vágyra. Azáltal, hogy az egyház Krisztust adja nekünk, megkapjuk, amire leginkább szükségünk van, ami egyedül elég az embernek.

A tragédiák, szenvedések, csalódások „siralomvölgyéből” az egyház folytonosan mutatja a kiutat, a Szentháromság közösségébe vezeti az embert, ahol Krisztus szerezett nekünk lakást. Krisztus megmutatja tehát a szenvedés megváltó értelmét. Az egyház szentségeiben találkozunk Krisztussal, megújulunk, növekszünk olyan mértékben, ahogy a vele való közösségünk is mélyül.

Az egyháznak is tudnia kell, mi a pszichológia haszna. Fontos, hogy a lelkipásztori munka és a humántudományok képesek legyenek az együttműködésre legyenek képesek. Ha ez az együttműködés harmonikus, elvezetheti a lelkeket Krisztushoz, s itt a Földön előrevetítheti Isten országát – mondta végül Gladys Sweeney professzor.

Zenit/MK