
„A Szentlélek eszünkbe juttat mindent, amit Krisztus tanított nekünk, azaz megmutatja, hogy az adott pillanatban, az adott helyzetben mit kíván tőlünk Krisztus tanítása és az ő szeretet-parancsa – fogalmazott. Sokan mondják manapság, hogy az Egyháznak a mai emberek nyelvén kell szólnia, amikor az örömhírt hirdeti, különben nem értik, unalmasnak találják, nem hallgatják meg. Fogasabb kérdés azonban, hogy meddig terjed a közlés módszere és mikor lesz a módszer rugalmasságából a tartalom megváltozása.
Egy dolog bizonyos: hogy missziós küldetésünk gyakorlása minden korban és minden
nép között ebben a feszültségben zajlik: egyrészt elszántan kell törekednünk arra, hogy hitünk tartalmát hűséggel és teljesen továbbadjuk. Ebbe beletartozik a Szentírás szövegén kívül, melyet nem alakíthatunk át kényünk-kedvünk szerint, a szent hagyomány és az ennek értelmezésére és konkretizálására kiadott végleges és egyetemesen kötelező tanítóhivatali megnyilatkozások igazsága is. Másrészt ugyanilyen elszántan kell törekednünk arra is, hogy ez az üzenet eljusson az emberek szívéhez.
Ebben elsősorban a saját életünk és segítő szeretetünk lehet a kifejezés világos eszköze, de a művészet, a zene, az irodalom vagy akár az építészet, a közös társasági programok, sőt a kirándulások és tábortüzek hangulata is szolgálhatja az örömhír elfogadását. Ha a tartalmi igazság teljességében és alkalmazásában a Szentlélek vezeti az Egyházat, márpedig Krisztus ezt tanítja, akkor ugyanígy elmondhatjuk azt is, hogy tőle kapjuk a nyelvek adományát, vagyis a hiteles és szívhez szóló kommunikáció új és új ötleteit és megvilágosításait."
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Magyar Kurír
Képek:Mudrák Attila