A püspökök rendszeresen találkoznak nemcsak Rómában, hanem az egyes országokban is, mert mélyen átélik, hogy egyedül maradva szétforgácsolná erejüket a modern világ. Még inkább kiszolgáltatottak, mint egy pap, mert mint emberek ugyanúgy törékenyek, ugyanakkor a teljes Krisztust kell hordozniuk.
Gyengeségük még több törést okozhat másokban, mert még tökéletesebbnek tartja őket az ember. Egy püspökben még a nem hívő is majdnem szentet lát. Vagy legalábbis olyan valakit, akitől jobb tartani, mert ki tudja, mire képes. Ezért akik mindenáron el akarják lehetetleníteni az egyházat, nyilvánvaló, hogy a püspökökön kezdik, bele akarják vinni őket olyan helyzetekbe, hogy válaszaik a kérdező szája íze szerint hangozzanak el.
Ma püspöknek lenni emberi szinten ugyanolyan lehetetlen, mint régen, de Krisztus erejében ugyanúgy lehetséges, mint régen. Mert az üdvösség jó híre most is mindenkinek szól, és ennek fő szószólói a püspökök.
Sánta János