Szeptember 25-én, szerdán délután Rómában került sor egy találkozóra a Kultúra Pápai Tanácsa szervezésében, a dikasztérium elnöke, Gianfranco Ravasi bíboros vezetésével. Ez alkalommal a bíboros és a La Repubblica olasz napilap alapítója, Eugenio Scalfari, nem hívő újságíró közötti beszélgetés állt az esemény középpontjában.
A találkozón a következő témákat vitatták meg: Etika a társadalomban és etika a kommunikációban, Szabadság és felelősség a tájékoztatásban, objektivitás és igazság, Újságírás, kultúra és hit. Hinni és kommunikálni. A szervezők célja az volt, hogy párbeszédet kezdjenek a tömegtájékoztatás hívő és nem hívő főszereplői között.
„Nem azért vagyunk itt, hogy kölcsönösen megtérítsük egymást, hanem azért, mert közös meggyőződésünk, hogy különféle álláspontjaink kovászként hathatnak arra a földre, amelynek szüksége van a megtermékenyülésre” – fejtette ki Eugenio Scalfari Gianfranco Ravasi bíborossal folytatott beszélgetésében. A La Repubblica c. olasz napilap megalapítója azzal kezdte a társalgást, hogy akkor lett Jézus „szerelmese”, amikor fiatalkorában elhatározta, hogy elhagyja a hitet. Visszaemlékezett rá, hogy Rómában a Szent Szív-házban kényszerből el kellett végeznie az ignáci lelkigyakorlatokat. Itt talált ugyanis menedéket, mivel megtagadta a fasiszta sorkatonai szolgálatot. „Sokat köszönhetek azoknak a jezsuitáknak, akik megtanítottak érvelni, de a ferencesekbe szerettem bele” – mondta az olasz újságíró. A nem hívő értelmiségi Scalfari ezekkel a szavakkal magyarázta meg érdeklődését a katolikusokkal folytatott párbeszéd iránt. Krisztus kereszthalálában jelöli meg a megtestesülés és a keresztény üzenet csúcspontját. Ez a választás, amely a másik ember iránti szeretetet helyezi előtérbe az önzéssel szemben, fontos üzenet napjaink társadalmai számára, amelyekben a nárcizmus, az önimádat beteges fokra jutott el.
Gianfranco Ravasi bíboros a találkozó során utalt arra a szerepre is, amelyet az Egyház tölt be a digitális éra kommunikációs forradalmában. Jézus az evangéliumban olyan módszert kínál fel nekünk, amely megkönnyíti a rövid üzenetek, tweetek közvetítését, a „példabeszédek” pedig egy-egy TV-jelenet forgatókönyveként is felhasználhatók. „Ha egy lelkipásztor nem érdeklődik a kommunikáció iránt, akkor kívül áll szolgálatán”. Az új, digitális kommunikáció kontextusában az Egyház nyelvezetének is meg kell újulnia – „új nyelvtanra” van szüksége, közvetlen beszédre, felhagyva a hosszú alárendelő mellékmondatokkal. Ferenc pápa és Benedek emeritus pápa levele, amelyet a La Repubblica c. napilaphoz intéztek, valamint Ferenc pápa interjúja, amelyet a Civiltà Cattolica c. jezsuita folyóiratnak adott, úttörő vállalkozások.
Eugenio Scalfari is egyetértett abban Ravasi bíborossal, hogy szükség van új nyelvezetre. Éppen a vallás feladata, hogy átadja a kialakulóban lévő, új civilizáció részére a múlt kitörölhetetlen értékeinek örökségét.
Ferenc pápának köszönhetően a tömegtájékoztatási eszközök megújult érdeklődéssel fordulnak az Egyház felé. Irgalmasság és alázat – azok a jellemvonások, amelyek meghódítják a hívőket és nem hívőket egyaránt. El kell utasítani a minden áron való szenzációkeltést, és a személyt kell ismét a középpontba állítani, a párbeszédnek biztosítva elsőbbséget az összecsapás helyett. A becsületesség szintén legyen elsődleges aranyszabály minden újságíró számára.
Eugenio Scalfari a következőket nyilatkozta a Vatikáni Rádió számára Ferenc pápáról és a hitről: „Követem Ferenc pápát, nemcsak beszédét, hanem azt is, hogy hogyan él, mint pápa. Forradalmi személyről van szó. Nem véletlen, hogy egy jezsuita a Ferenc nevet választotta, amelyet még egyetlen pápa sem tett meg idáig. Ferenc pápa – Martni bíboros szavaival élve – az az ember, aki minden nap elveszíti hitét, hogy azt másnap ismét visszaszerezze. A hitet minden nap meg kell élni és szüntelenül keresni kell, meghallgatva a minket körülvevő hangokat is. A vallás mindig az alapvető érzelmek közé tartozik, egyik módja annak, amellyel az emberek értelmet kívánnak adni életüknek.”
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír