Reagálások Gyurcsány Ferenc vatikáni kijelentéseire

A mai országos napilapok kiemelten foglalkoznak Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vatikáni látogatásával és az azt követő sajtótájékoztatón a Magyar Katolikus Egyházat bíráló szavaival. A Népszabadság (1., 3. o.) Gyurcsány-panasz a pápánál, a Népszava (1., 3. o.) Gyurcsány Ferenc: félreérthető szerepet vállalnak a szószékről címekkel, a Magyar Hírlap (1., 8-9. o.) Bírálat a Vatikánban főcímmel és Gyurcsány a Magyar Katolikus Egyház politizálását kifogásolta a pápánál alcímmel, a Magyar Nemzet (1., 3. o.) Botrányos pápai audiencia főcímmel és Gyurcsány bepanaszolta a Szentszéknél a Magyar Katolikus Egyházat alcímmel tudósít. Ismeretes, hogy a kormányfő római sajtótájékoztatóján többek között azt mondta: „vitathatónak és sokak kételyét ébresztőnek tartják azt a módot, amiként nyilvánosan állást foglalt például a népszavazás kérdésében a Magyar Katolikus Egyház.

Az említett beszámolók közlik a reagálásokat is. A Fidesz megdöbbentő arcátlanságnak nevezte Gyurcsány Ferenc megnyilatkozását. Harrach Péter, a párt frakcióvezető-helyettese úgy fogalmazott: „Az egyházakról ezt még Kádár János sem merte volna állítani. A kormányfő bekönyörögve magát a Vatikánba, úgy viselkedett, mint aki vendégségben a saját vendéglátójával pimaszkodik. A kormányfő törekvése az, hogy visszaszorítsa az egyházakat a templomfalak közé, és társadalmi kérdésekben ne engedje nyilatkozni őket. Gyurcsány ezzel szembeállította a hívőket és a nem hívőket. Ez az igazi árokásás.” Harrach szerint ráadásul Gyurcsány tudatlanságról tett tanúbizonyságot, amikor az egyházak társadalmi kérdésekben közzétett állásfoglalásait bírálta, hiszen az egyházaknak kötelességük a hívőket tájékoztatva véleményt formálni az ilyen ügyekben.
Nyakó István, az MSZP szóvivője szerint „a Fidesz az egyházat pártháznak, a híveket párttagnak, a hitet pedig politikai eszköznek tekinti. „Hogy mi az arcátlanság, döntse el a közvélemény” – tette hozzá.

Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára a közszolgálati Magyar Rádióban kijelentette, hogy a papok nem vesznek részt a pártpolitikában, de van véleményük. Úgy fogalmazott: sejtették, hogy Gyurcsánynak ez a véleménye a megnyilatkozásukról, amelyre a kormányfő megfelelő választ kapott a Vatikántól, ennek tartalmára azonban Veres András nem kívánt kitérni. Mint mondta: a II. Vatikáni Zsinatban az egyház felfogása egyértelműen megfogalmazódott, hogy igenis a püspökök, papok ne vegyenek részt pártpolitikában, viszont az egyháznak, így az egyház vezetőjének egyértelműen van szociális, politikai kérdésekben is véleménye, amit meg is jeleníthetnek.

A Népszava idézi László Boglár kormányszóvivőt: az egyház nem szorult a Vatikán védelmére, hiszen nem is támadta senki. A tárgyalásokon az utóbbi hetek eseményei mellett a magyar állam és a Vatikán közötti szerződésről esett szó. Sem a pápa, sem pedig Sodano bíboros nem adott felhatalmazást arra, hogy az általuk elmondottakat megosszák a nyilvánossággal.

A Magyar Hírlap (9.o.) Vegyes hazai fogadtatás címmel Harrach Péter mellett közli Tamás Pál szociológus és Fodor Gábor SZDSZ-es képviselő véleményét. Tamás leszögezte: „Semmi rendkívüli eleme nincs a kormányfő szavainak, és semmi olyan nincs benne, amit bármelyik európai állam kormányfője ne mondhatott volna el. A színhely sem véletlen. Az egyházon belül is érlelődik egy vita azok között, akik markáns jobboldali szerepvállalást szeretnének, és azok között, akik a mostaninál nagyobb távolságot tartanának a hit és a közélet kérdései között. Gyurcsány nyilatkozata jelzi: a kormányfő túllépett azokon a félelmeken, melyek a magyar baloldalt mindig is jellemezték az egyház történelmi szerepével, társadalmi súlyával szemben. Ezért tett egyoldalú gesztusokat a katolikusoknak Horn Gyula. A más generációt képviselő Gyurcsány szerint azonban az egyházat is be lehet vonni a politikai játszmákba.” Fodor Gábor szerint „egy demokratikus jogállamban alapvető, hogy az egyház és az állam szerepvállalását komolyan veszik. Ezért nem helyes, ha az egyház állást foglal politikai kérdésekben, hiszen a hívek között lehet konzervatív, szocialista és liberális is. Egyébként mind a három nagy politikai gondolatkör a kereszténységen alapul.”

A Magyar Hírlap (17. o.) Egy másfajta vizit című szerkesztőségi cikke rámutat: „A miniszterelnököt a Fidesz arcátlansággal vádolja, s bizonnyal vannak az ellenzéki pártnak hívei, akik ugyanezt állítják. Egy részük azért, mert valóban így gondolja, mert szerintük az egyháznak nemcsak joga, de kötelessége is megnyilvánulni minden kérdésben. A többieket pedig hozzászoktatták ehhez – már az Antall-kormány idején. De még inkább Orbánék. A gesztusok, amelyeket a fideszes kormányfő tett az egyházaknak, jóformán kikényszerítették utóbbiak kiállását mellette, illetve az általa támogatott ügyek mellett. A baloldalon pedig eddig – még kormányon is – inkább csak személyes óvatossággal hallgattak, tartottak attól, amit kaphatnak, ha pont ők megszólalnak. Horn inkább megállapodott a Vatikánnal, de ettől itthon még nem lett tűzszünet. Gyurcsány Ferenc megtörte ezt a tabut: Elment a Vatikánba, és valóban tárgyalt. Karakteres lépés volt, tiszteletkörök helyett ügyekről beszélt, amelyek akkor is léteznek, ha felvetésük esetleg nincs az érintettek kedvére.” A vezércikk könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy olyan országokban, ahol komolyan gondolják az egyházi és állami szerepkörök szétválasztását, egy kormányfő akkor veszít támogatókat, ha nem áll ki nagyon hangsúlyosan ennek az elvnek a védelméért. „A kormányfő szerint maga a pápa is azt mondta, érti, miről van szó, bár Veres András a püspöki konferencia titkára szerint kommentálta e felvetést ennél bővebben is a szentatya. Azt viszont, hogy miként, ő nem árulta el. Ami akár jó jel is lehet: talán nem akar beleszólni egy politikai vitába. De tartunk tőle, hogy ehhez több kell egy vizitnél.”

A Magyar Nemzetben (7. o.) Szerető Szabolcs Tartuffe leckéje című cikke szerint csak az ördög tudja, hogy „Gyurcsány Ferenc – a kis magyar Hodorkovszkij – miért teregette ki meghökkentő módon kormánya és a magyarországi történelmi egyházak nézeteltéréseit szombati vatikáni látogatásán. Miért gondolta, hogy sikert ér el, ha végtelenül türelmes vendéglátóinak elkezdi… mószerolni a hazai katolikus egyházat?” A szerző megállapítja, hogy a kormánysajtó révén „visszaköltöztek a közbeszédbe a kommunista rendszer egyházgyalázó sztereotípiái a pénzéhes papságról a reakciós erőket támogató egyházfőkön át a kívülről gerjesztett egyházi álbotrányokig. A történelmi felekezetek méltó választ adtak a kihívásra. Jól érzékelik, hogy a globalizáció értékválsága idején, 40 év kommunista és 15 év balliberális agymosás után nincs hová hátrálniuk. Ha támadás éri oktatási rendszerüket, akkor határozott, a konfrontáció elől sem kitérő fellépéssel meghátrálásra késztetik a kormányt… A koalíció visszatérő vádja, hogy az egyházak megengedhetetlen módon avatkoznak be a pártpolitikai küzdelmekbe. Ám az egyház nem zárvány a társadalomban, hanem annak szerves része, saját erkölcsi, szociális és társadalompolitikai tanokkal, melyeket igyekszik érvényre juttatni. Maga az MSZP is közéleti szereplőként tekint rá, amikor a papság átvilágítását sürgeti. Jellemző, hogy Gyurcsányék szemét nem szúrja a Hit Gyülekezetének hiperaktív közéleti szerepvállalása. A miniszterelnök a ’klerikális reakció’ fellegvárába látogatva leckét akart adni a katolikus egyháznak. Az áthallásos pápai üzenettel, a szokatlan fellépés ellenére udvarias vendéglátással azonban végül ő kapott leckét. Annak pedig minden magyar őszintén örülhet, hogy Gyurcsány Ferenc legalább a Szentatyát nem tegezte le.”

Magyar Kurír