Reagálások a sajtóban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vatikáni kijelentéseire

A ma megjelent lapok változatlanul kiemelten foglalkoznak a kormány és a katolikus egyház viszonyával. A Népszavának (Vatikáni… 1.,3.o.) Gulyás Kálmán egyházügyi államtitkár elmondta: várhatóan az úgynevezett vatikáni vegyes bizottság elé kerülnek a kormány és a katolikus egyház között mai vitás kérdések. Az államtitkár szerint 2005 első negyedévének végére meg is állapodhat egymással a két fél. Gulyás határozottan kijelentette: a magyar kormány betartja a Szentszékkel kötött megállapodást. Gyurcsány Ferenc tegnap szintén kijelentette: a kormány a jövőben sem változtat eddig egyházpolitikáján, vagyis magára nézve kötelezőnek tartja és betartja a Szentszékkel kötött megállapodást, ám nem adott többet mint, amit a megállapodás a kormány értelmezése szerint előír. Az egyházi iskolák jövő évi támogatáscsökkentése nem ellentétes a szerződéssel, mert az nem írja elő, hogy az állami, önkormányzati intézetekben tanulóknál többet kell költeni az egyházi iskolákban tanulókra. Úgy igazságos, hogy minden gyerek oktatására ugyanannyi pénzt fordítson az állam függetlenül attól, hogy milyen tulajdonban van az iskola. Gyurcsány Ferenc szerint nem lehet csodálni, ha az egyházak harcolnak a döntés ellen, ám ő megküzd az igazáért azokkal, akik többet látnak bele a Szentszékkel kötött megállapodásba, mint ami annak valódi tartalma (Népszava: Vatikáni…3. o.).
A Magyar Hírlap (1., 4., 5., 17. o.) több oldalon keresztül foglalkozik a kormány és a katolikus egyház viszonyával, Állam és egyház: keresztbe tesznek egymásnak főcímmel. Az összeállítás szerint sajátos utóélete lett Gyurcsány Ferenc látogatásának. A kormányfő a Magyar Katolikus Egyház pártpolitikai kérdésekben képviselt álláspontjával kapcsolatos kételyeit osztotta meg II. János Pál pápával, utóbb pedig a Szentszék jelezte, nem talál kivetnivalót a magyar püspökök tevékenységében. A Magyarországi Apostoli Nunciatúra eljárásában inkább lehetne a diplomáciai kapcsolatokról szóló nemzetközi szerződés szerint, ha a megbeszélés részleteit diplomáciai úton kell tisztázni, nem illő egy, a sajtóban közreadott üzenettel beavatkozni egy belpolitikai ügybe.” A lapnak Gábor György vallásfilozófus elmondta: Gyurcsány Ferencnek az állam és egyház elválasztásának következetes elvét képviselő vatikáni megszólalása példanélküli a rendszerváltás óta. Harrach Péter, a Fidesz frakcióvezető-helyettes viszont megdöbbentő arcátlanságnak minősítette a kormányfő vatikáni megszólalását az egyházak szerepével kapcsolatban, s mint mondta: nem az a probléma, hogy Gyurcsány elmondja a véleményét. „Itt többről van szó. Úgy mondott, és olyan véleményt, ahogyan az addig azon a helyszínen nem volt szokás. Eddig nem történt meg, hogy egy vezető kijön a pápától, s az esemény nyilvánosságát használja fel arra, hogy szidja a katolikus egyházat. Ráadásul a bejelentés módja mellett annak tartalma is érthetetlen. Gyurcsány Ferenc tulajdonképpen azt mondta, hogy Magyarországon mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani, csak az egyházaknak nem. Itt el kell oszlatni egy félreértést. Én is egyetértek azzal a megfogalmazással, hogy az egyház ne foglaljon állást pártpolitikai kérdésekben. Ugyanakkor közügyekben, össztársadalmi ügyekben igenis véleményt kell mondania. Nem elveket sért tehát az egyház, hanem legfeljebb az MSZP érdekeit.” Idézi a lap Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára ismert nyilatkozatát, miszerint nem akarnak pozitív előnyöket szerezni, csak egyenlő finanszírozást, az egyenlő szintű támogatást szeretnék elérni. Veres András kilátásba helyezte: ha nem változik a helyzet, az egyház megkeresi a legfőbb közjogi méltóságokat.
A Magyar Nemzet (Tévedésben van a kormányfő 2. o.) is több véleményt idéz. Sípos Ete Álmos, a Nagyvárad téri református gyülekezet lelkipásztora, a Biblia Szövetség nevű református missziói egyesület főtitkára elmondta: Gyurcsány Ferenc vatikáni látogatása után tett, sajnálatosan félresikerült nyilatkozatai arról a tényről is tanúskodnak, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnöknek nincsenek megfelelő teológiai tanácsadói. Ismeretlen a kormányfő számára az egyházak tanítása küldetésükről, és nincs fogalma arról sem, mit tanít a Szentírás az egyháztagok evilági státusáról. A Biblia szerint az egyház tagjai egyidejűleg egy állam, egy haza polgárai is. Így az általuk alkotott egyháznak nemcsak az a küldetése, amit Gyurcsány Ferenc vél, hogy megmutassa a Jézus Krisztushoz és az üdvösséghez vezető utat, hanem, hogy tagjain keresztül a Biblia etikai normarendszerét képviselje ebben a világban. A „Szeresd felebarátodat, mint magadat” jézusi parancsa egy magyar keresztény–keresztyén számára tehát mindenekelőtt azt jelenti, hogy első renden törődjön a történelmi, anyanyelvi sorsközösséghez tartozókkal. A miniszterelnök tévedésben van a tekintetben is, hogy mit jelentenek Jézus ama szavai: adjátok meg az Istennek, ami az Istené, és a császárnak, ami a császáré. A Bibliából kiderül, hogy a császáré csak az adó, de az adófizetési kötelezettség nem azonos azzal, hogy engedelmeskedjünk az államhatalom adott esetben amorális felhívásának, tudniillik: szavazz nemmel a saját sorsközösséged tagjaival történő békés nemzetegyesítésére. Az Istennek a tisztelet és a hódolat jár, amit leginkább az erkölcsi törvények betartására történő igyekezet révén lehetséges megadnunk. Az egyháznak nemcsak joga, de Istentől kapott kötelessége képviselni a bibliai szociális normákat bármely társadalomban egészen addig, hogy hallassa szavát a társadalom, a nemzet sorskérdéseiben. Ha az egyház Gyurcsány Ferencre hallgatva másként tenne, akkor többé nem egyház, hanem egy álszent szekta lenne. Schanda Balázs jogász elmondta: nem jellemző, hogy politikusok a pápánál vádolnák részrehajló politikai üzenetek megalkotásával a helyi katolikus egyházat. Az ügy azért is sajátos, mert a Gyurcsány Ferenc által vádolt püspökök legtöbbjét már maga II. János Pál nevezte ki. Az egyház által megkötött nemzetközi szerződésekben általában nem szokták kiemelni a közéleti megnyilvánulás lehetőségét, mivel ezt magától értetődőnek tartják.
A Hetekben (4. o.) Hack Péter Egyház és politika címmel fejezi ki meggyőződését, hogy nincs igazuk azoknak, akik felháborodva követelnek vezeklést Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vatikáni látogatását követően a katolikus egyházat bíráló kijelentései miatt, mivel „a miniszterelnök egy politikai kérdésekben aktív szervezett tevékenysége kapcsán fejezte ki kritikáját a szervezet vezetőjével folytatott tárgyalásokon… A miniszterelnök az aggályait a logika, a tisztesség és a diplomáciai protokoll szabályai szerint a megfelelő helyen, a megfelelő időben fogalmazta meg. Kérdés azonban, hogy igaza van-e a miniszterelnöknek, amikor az egyházakat azon az alapon kritizálja, hogy azok nem folytathatnak politikai tevékenységet. Igaza van-e annak a baloldali álláspontnak, amely szerint a politikának ki kell jönni a templomokból? Meggyőződésem szerint nincs. Az MSZP a vitában rossz alapról indul. A jobboldal kétségtelenül avítt ideológiai alapról támadja a miniszterelnököt, azt a látszatot keltve, hogy az egyház politikai kérdésekben vitathatatlan és megkérdőjelezhetetlen tekintély, így nem lehet nyilvános vita és kritika tárgya. Ugyanakkor az MSZP is avítt ideológiai alapról védi álláspontját, amikor azt állítja, hogy az egyházak nem foglalhatnak állást politikai kérdésekben, illetve, hogy a templomokban nem lehet politikai kérdésekről szólni.”
A Népszavában (7. o.) Sós Péter János A vatikáni csoda címmel azt fejtegeti, az idei advent Magyarországon sok mindennek nevezhető, de áldottnak nem, a kormány és a katolikus egyház megromlott viszonya miatt. A cikkíró szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „igen bátor lépésekre szánta el magát, kétszer egymás után. Először, amikor megpróbálta nivellálni az állami és egyházi iskolák támogatása közötti különbséget – az eddigi nyerők, az egyháziak kárára. Másodszor, amikor vitézül kiállt a pápa előtt, s bírálta a honi katolikus egyház magatartását. Az első lépésében teljesen igaza volt, és sajnos totális vereséget szenvedett. Miközben feltüzelt szülők és nebulók tüntettek az utcán, a parlament csendben visszavett minden változtatási javaslatot. Egyértelműen az egyházak érdeke győzött. A kormánypárt begyűjtött magának egy csomó rossz pontot, és semmit nem értek el, egyelőre.” A cikkíró szerint a második lépés már hosszabb távra szól, s bővebb meggondolást érdemel. Sós leszögezi: az a követelmény, hogy az egyházaknak egyértelműen nem szabad politizálniuk, 2004-ben ósdi és túlhaladott. A szerző úgy látja: „Miközben az államnak egyre kevésbé van egyházpolitikája, a katolikus közösségnek jól láthatóan van állampolitikája. S itt keveredik két elem: a templomi politizálás és a nagyobb pénzér való harc. Sós szerint 2004 adventje talán lehetőséget is üzen nekünk, „ha a szocialisták hajlandóak lesznek átgondolni a vallásos emberekhez való viszonyukat, ha nem az ellenségképüket egészítik ki a keresztény papokkal. S ha a Magyarországi Katolikus Egyház vezetőinek szeme előtt nemcsak az éves állami támogatás vezet, s nem azt nézik, melyik párt mennyit ígért, ha néha krisztusi módon megértőbben és megbocsátóbbak lesznek. Ha… akkor talán békésebb adventünk lesz jövőre. Persze létezik pesszimista forgatókönyv is. Elzárkózás, gyűlölködés, mocskolódás. Újabb átok templomba járok és nem vallásosak között. És abban biztos vagyok, hogy a többség nem ezt szeretné. Advent idején, karácsony előtt meg lehet hallani a hangjukat.”
A Magyar Hírlapban (17. o.) Sztankóczy András Templomosok címmel azt fejtegeti, hogy nálunk minden pártpolitika, és ilyen alapon értelmezhetetlen, amikor „Veres püspök visszautasítja, hogy a templomok a kampány színterévé válnak, vagy amikor az ellenzék megtiltaná Gyurcsánynak, hogy támadja az egyházat. És képmutatás nagy jelentőséget tulajdonítani annak a különbségnek, hogy egy pap a szószéken azt mondja, szavazzanak arra a politikai erőre, amely ellenzi az abortuszt, vagy kimondja a párt nevét. Ha az egyház úgy gondolja, hogy neki az a jó, hogy odaáll a Fidesz mögé, rendben, legfeljebb később rájön, hogy tévedett. A rendszerváltás egyebek között éppen arról szól, hogy mindenki azt mondja, amit jónak lát. A kormány és az egyház is arról beszél, amiről akar, a hívei meg majd kialakítják a saját véleményüket.” A cikkíró szerint kifogásolható viszont az állásfoglalás módja, „mert az teljesen érthető, ha az egyház az összes többi társadalmi szereplőhöz hasonlóan küzd a minél több támogatásért. Különösen, ha a szabad demokrata oktatási tárca sem volt képes számokkal meggyőzően alátámasztani azt az állítást, hogy az egyházi középiskolákba járó diák több állami pénzt kap, mint egy önkormányzatiba járó. Ha viszont dicsérendő módon friss levegőre akarják vinni a gyerekeket, nem a minisztérium kapuja a megfelelő hely. Ugyanakkor jó adag fantázia kell ahhoz, hogy ezt – Donáth László szocialista politikus és evangélikus lelkészhez hasonlóan – egy lapon említsük azzal, amikor palesztin szélsőségesek kihajtják a gyerekeket az izraeli tankok elé. Ugyanígy a miniszterelnök nyugodtan panaszkodhat a katolikus egyházra, csak nem az öreg, súlyosan beteg egyházfő a megfelelő befogadó fórum. Ha egy vezető találkozik a pápával, akkor megkérdezi tőle, hogy van, s megköszöni, hogy fogadta. Ennyi… A felsorolt kifogások elsírásának helye Angelo Sodano bíboros válla.” MH/MN/Népszava/Hetek/MK